A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Fügedi Márta: A paraszti fonalkészítés eszközei és elterjedésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

fordulásuk valamennyi helyén több generációt megelőzően ismerték és használták azt. Területi, ill. földrajzi elterjedésük, a különböző eszközök használatának olykor egy településen belüli arányai viszont kimutathatók, s térképen való ábrázolásukból számos következtetés vonható le (1. kép). Az övguzsaly jellemzően nem fordul elő megyénk településein. Egykori használatáról mindössze két faluból (a Zemplén megyei Regéc és Mogyoróska) vannak szórt adataink, homályos ismereteink. Az adatközlők szerint idegenből beköltözött családok hoztak magukkal olyan fonóeszközt, amely egyszerű rúd volt, s ezt övükbe dugták, így járkálás közben is tudtak róla fonni.

1 Az egyszerűbbnek tűnő erdélyi betelepülés mellett a két falu lakosságának nemzetiségi összetételére is gondolhatunk, s így valószínűbb, hogy az eszköz rutén közvetítéssel került a zempléni falvakba.

2 Tekintve, hogy e fonóeszköz nem terjedt el a falun belül sem, a szórványos emlékek csak egyedi használatára és nem származására vonatkoznak, e kérdésre ma már nem lehet egyértelműen megnyugtató és elfogadható választ adni. A Hernád menti falvakból, a folyótól keletre eső területekről — pontos hely megjelölés nélkül — Lajos Árpád említi az övguzsaly előfordulását.

3 Lejegyzése szintén a telepítésekből következő idegen kultúrhatást és nem erdélyi kapcsolatokat sejtet/

1 Gyűjtéseink során a megye más településein nem találkoztunk hasonló eszköz előfordulásával, meggyőzőek adataink abban a vonatkozásban, hogy a magyar anyanyelvű lakosság területünkön ilyen fonóeszközt nem használt (vö. 1. kép). Az egyszerű fonószerkezetekhez tartozó talpas vagy szárnyas guzsaly a Sajó, a Tisza és az országhatár által bezárt területen minden faluban ismeretes és a fonás leggyakrabban használt kézi eszköze volt. Változatai lehetnek egy- vagy kéttalpúak, szétszedhető vagy egybefaragott szárúak. A formai jegyek alapján elkülöníthetjük az egytalpú guzsalyt, a kéttalpú botguzsalyt, a kéttalpú csörgős guzsalyt, a kéttalpú ólmos és választóvizes guzsalyt, valamint az esztergályozott, tömegméretekben gyártott kéttalpú guzsalyt. Az egytalpú vagy féltalpú guzsaly a zempléni hegyvidék falvaiban, a Bodrogközben és a Taktaközben fordul elő. Füzérkomlós, Nyíri, Felsőregmec, Baskó, Pányok, Abaújvár, Háromhuta, Pusztafalu, Hernádszentandrás, Fügöd, Mikóháza, Tiszakarád, Karos, Karcsa, Tiszadada, Tiszalúc és Prügy falvakban való előfordulása viszonylag nagy, összefüggő területet alkot (vö. 1. kép). Használata egyik faluban sem kizárólagos. A zempléni hegyvidék falvaiban szórványos, a Taktaközben és a Bodrogközben gyakoribb előfordulású. K. Kovács László adatai szerint a Taktaközben régen csak féltalpú guzsalyon fontak.

5 A Hernádtól nyugatra eső falvakban ez az eszköz eddigi ismereteink szerint csak Járdánházán, Szilvásváradon és Kisgyőrben fordul elő. Más eszközfélékhez viszonyított használata ezekben a falvakban sem nevezhető jelentősnek. Az előfordulás helyein használata nem köthető társadalmi rétegekhez sem. A féltalpú fonóeszközök használatában és elterjedésében valószínűleg nagy szerepük volt a felvidéki sonkolyosoknak, vándorárusoknak és kereskedőknek, az áruikat és állataikat vásárra vivő iparosoknak és földműveseknek, vagy a nyaranként nagy számmal Alföldre igyekvő felvidéki idénymunkásoknak, summásoknak. Az eszköz használatának gyakorisága dél—észak irányú elterjedést mutat, s ebben minden bizonnyal aktívan közreműködtek azok a hegyvidéki asszonyok, akik a kendermunkák idején, vagy a feldolgozás megkezdése előtt Mikóházáról, Pálházáról, Filkeházáról, Hollóházáról, Füzérkajatárói,