A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nemesik Pál: Néhány Miatyánktravesztia a borsodi és a gömöri néphagyományból
10. Csizmadia Hiszekegy 13 Hiszek egy műhelyben, árba, tűbe, dergelőbe, szóval mindenféle szerszámodba ! Sámfa a hited, kaptafa a reménységed, csiriz az életed, b . . . d meg a mesterséged, nem kell feleséged. Csizmadia, csurgár, úgy ugrál, mint az agár, fordítá az ablakba, lópikula a v . . . ba, most és mindörökké : Ámen ! 11. Csizmadia Hiszekegy 1 '' Hiszek a kaptafába, árba, kerekítőbe, de kiváltképpen a háromlábú suszterszékbe! 12. Suszter-búcsúzó 1 '' Tetőled búcsúzom, legkedvesebb áram, Akivel szurkáltam sokszor csizmaszáram, Te rajtad volt sokszor szurtos kezem szennye, De ha te nem volnál, a fonál se menne. Téged, kicsi viskóm, áldjon meg Szent János, Benned voltam sokszor éhség miatt álmos, Tubákos pisisem 10 a lábamhoz teszem, Ezzel búcsúzásom mindenektől vészem. E néhány szemelvény bemutatása után csupán arra van lehetőségem, hogy a szemelvények funkciójára röviden utaljak. Az 1. sz. adalék bizonyára a 19. sz. nyolcvanas éveiben bekövetkezett gazdasági konjunktúra és dekonjunktúra váltakozására hívja fel figyelmünket. A 2. és 3. sz. adalék a városi polgárság farsangi mulatságainak betétjeként jutott funkcióhoz. A 4. sz. szöveg teljesen újkeletű, s legfeljebb a két világháború közötti időszakra utal vissza. Katonai szolgálati idejét töltő borsodnádasdi legény küldte haza levele mellékleteként. Jó példa ez arra, hogy a florklorisztikus szemelvények milyen rejtett csatornákon is eljutottak a falusi közösségekhez. Az 5. sz. szemelvény töredéknek látszik. Nem a gyűjtés helyén funkcionált, hanem az adatközlő kórházi kezelése alkalmával épült be ismeretanyagába. íme az áthagyományozás újabb és nem is jelentéktelen színtere. A 6. számú 1900 körül széles körben ismert volt Borsodnádasdon. Szerzői és előadói fél-cigány éjjeliőrök voltak, akik egyrészt a hívogató idején adták elő tréfás verseiket, másrészt a három napig tartó lagziban szórakoztatták a mulatozó népet. A 7. számú travesztia, valamint a 9. és a 10. sz. szemelvény Jolsva (Gömör m.) városából származik. Adatközlője szlovák anyanyelvű, ennek következtében a szöveg néhol magyartalan, sőt majdnem értelmetlen. A tímárok, kvaskárok, szattyánosok, csizmadiák városát nemcsak a travesztiák szövegén keresztül ismerjük, hanem még a dalszövegekben is átkozzák a várost. 17 A 8. sz. és a 11. sz. adalék Rozsnyó (Gömör m.) város iparosainak folklórjába enged betekintést. Adatközlőm 18 így emlékezik vissza az iparosok hétköznapjaira: Minden szombaton hetivásár volt a rozsnyói főtéren. A csizmadia-padban, vagy színben ott lógtak a ványolt csizmák. Azok bőrét még nedves állapotban húzták fel a ványoló-fára. Cvekkelték a nedves bőrt. A csizmadiák, ha tanácskoztak vagy alkudoztak, a csizmadia Hiszekegy néhány sorával pecsételték 6 81
