A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Mizser Lajos: A ragadványnevek néprajzi vonatkozásai

tettek, részben a pincékbe költöztek: Pincze sori Derda Mihály (Matr. 1811), Pinczebeli Boros András (Tagosítási iratok 1848). 5. Számos babona, hiedelem is kapcsolódhat a ragadványnevekhez. Ezek közül a gyógyítás emelkedik ki. Ezek a ragadványnevek egy vezetéknévhez, a Hüvelyeshez kapcsolódnak. Orvos: általában gyógyító ember (a 'medicus, Arzt' jelentésű szót orvas-nak ejtik). Csipke: csipkét, gyógynövényt gyűjtő és azzal gyógyító ember. Vajas: a népi gyógyítás egyik alapja: hasonlót hasonlóval (vö. Kutyaharapást szőrével, Magyar szólások és közmondások K 2354). A már varasodé sebet vajjal kell kenegetni; itt csupán a két szó hangalakja hasonló: varat vajjal. Puppa: egyesek szerint a pipa szó rossz ejtése, mások szerint pedig varázsszó. Ez utóbbit tartjuk valószínűbbnek. Az egyik Puppa Hüvelyes (a 70 évnél idősebb emberek még ismerték) állítólag értett a veszettség gyógyításához. Saját maga gyűjtötte növényekből készített főzetet, amelyet megfelelő adagolással megitatott a beteggel, és ekkor használta a puppa szót. Hogy nemcsak mendemondáról van szó, bizonyítja az, hogy Nóvák Sándor, aki 1873—1910. között volt pap a faluban, a főzetet megvizsgáltatta a bogácsi orvossal, és szerinte is alkalmas volt a veszettség gyógyítására. 6. A birtoklást kifejező ragadványnevek száma meglehetősen kevés. Ennek okát abban látjuk, hogy az emberek között nem voltak feltűnően nagy vagyoni különbségek. Általában olyan neveket találunk itt, amelyek egy-egy (csak néhány évig funkcionáló) bolt vagy kocsma birtokára utalnak: Nemzetis (Lukács), Gondűzös (Nagy) stb. Mindössze három olyan ragadványnév van, amely eldönti az illető család helyét a faluban: Pókos (Hüvelyes): a pókos lábú ló keveset ért, csekély munkát lehetett vele végezni; Kecskés (Kósik, Kéméndi): a kecskét a szegények tehenének is nevezték ; Kani (Mizser) : a csődört a régi nyelv kani lónak nevezte, s aki megengedhette magának, hogy munkát nem végző lovat tarthasson, csak gazdag ember lehetett. 7. A keresztnévadási szokásokról és a becenevekről is tanúskodnak a ragadványnevek. Inkább a kevésszer előforduló utónevek váltak ragadványnévvé, pl. Gergely (Kósik)-, Tamás (Lukács), valamint azok, amelyeket nemzedékeken át mindig megkapott az első fiú, pl. Gábor (Erdős), Péter (Mizser). Becenév már jóval több található. Közöttük számos olyan akad, amelyeket ma már becenévként nem ismernek, a ragadványnév viszont konzerválta őket: Petyu (Hüvelyes) < Péter, Ferke (Derda) < Ferenc, Dudika (Tóth) < Judit, Istik (Szabó) < István. A nevek másik részét ismerik becenévként is, de csak ragadványnévként használják : Marci (Gönczi) < Márton, Gyuri (Szabó < György, Sári (Erdős) <Sára stb. 8. A belső és külső tulajdonságra utaló ragadványnevek (nagyobb részük metaforikus) pontos képet igyekeznek adni az elnevezett jelleméről vagy feltűnő külső tulajdonságáról. Általában egy negatívumot emelnek ki, éppen ezért ezek a nevek a leginkább sértőek, hiszen az elnevezett éppen ezeket a tulajdonságokat igyekszik leginkább takargatni. A sértő jelleg még akkor is megmarad, ha az illető tulajdonság már nem illik a név jelenlegi viselőjére, pl. Kacska (Derda), Csonka (Miklósi). A közömbösnek látszó Kis (Derda, Erdős, Tóth) név azért sértő, mert a három család tagjai nemzedékeken át apró termetűek voltak, s ez a ragadványnév más családokban már közömbösen hat (pl. Kéméndi). Tehát figyelemmel kell kísérnünk, hogy a ragadványnéwel öröklődik-e a névben jelzett tulajdonság.