A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

Kamody Miklós: II. Rákóczi Ferenc postaszervezete

tése alatt uttyában akadályoztatni, annyival is inkább megverni, vagy károsítani és megölni ne merészelje."

1 1703. év végén rendelkezett a fejedelem a borsodi posták felállítási helyéről, megszabva, hogy egyes helyeken hány lóval tartoznak az érkező posta részére rendelkezésre állni: „Miskolc (9 posta ló), Ernőd (6), Kövesd (6), Bábolna (2), Ónod (5), Edelény (2), Szent Péter (4), Kaza (4), Balajt (2), Szederkény, Palkonya, N.-Bik, Csát, Igrici, Tarján, Keszi, Keresztúr, Ecseg, Keresztes, Vámos, Boldva, Borsod, Bánhorvát, Disznóshorvát, Apátfalva, Szilvás, Lövő, Herep, Ábrány 1—l."

2 Az egylovas községek készentartást végeztek, szükség esetén álltak rendelkezésre, míg a több lovas helyeken postamester vagy segédpostamester (veredárius) állomásozott. Rákóczinak a posták szervezésére vonatkozó elvi rendelkezéseit Léván 1705. január 1-én kelt rendeletéből ismerjük. A posta költségét a fejedelem fedezte. Az országos pénztárból minden postamesternek negyedévi fizetésül 60 magyar frt-ot, segédpostamesternek 24 frt-ot juttatott. A községeket kötelezték arra, hogy a postaállomások részére egy darab „füvellő rétet" hasítsanak ki. A vármegyék kötelesek voltak a postalovak számára elegendő abrakról és szénáról gondoskodni. Mivel ez nem ment mindenütt simán, sok volt a panasz a községekre. Farkas Tamás Edelény kuruc postamestere, hogy elcsigázott lovait feljavíthassa, a szükséges szénamennyiséget a község kaszálójáról hordatta el. A község emiatt panasszal fordult a fejedelemhez. A panaszra Szepesi válaszolt a vármegyének, mely szerint, ha a megye kellőképpen érvényt szerez a fejedelem rendelkezésének, akkor Farkas Tamás postamester nem lett volna kénytelen ilyen eljáráshoz nyúlni, aki egyébként is nem kártevő szándékkal cselekedett.

3 Üj postaállomás, vagy új posta vonal létesítése költségkímélés céljából fejedelmi engedélyhez volt kötve. A postaállomások egymástól 2, legfeljebb 3 mérföldnyi távolságra helyezkedtek el, nagyobb távolságra ember és ló kímélése céljából nem engedett állomást elhelyezni. A postamestereket felmentette adó, hadiszolgálat és zsoldostartás alól. Az alaprendelkezés végrehajtására, a szervezet részletes működésére Szepesi főpostamester 1705. március 4-én Egerből küldött ki kilenc pontból álló utasítást. Ebből tudjuk, hogy az utasokat kétféle osztályba sorozták: hivatalos és magánutasok. Az előbbiekhez tartoztak a fejedelemtől küldött követek útlevéllel, vagy futárok (curérok) címerrel, vagy Bercsényi fővezértől, illetve más „commanderozó generálisoktól" a fejedelemhez küldött futárok. Ezeket fizetés nélkül tartozott a posta szállítani, részben rendes fizetésük fejében, részben a kincstár terhére. A hivatalos kiküldöttekről jegyzéket kellett vezetni, hogy ki, honnan, mikor, ki által és mely postákon küldetett. Ezt aztán negyedévenként beküldőitek a főpostamesteri hivatalba és aszerint fizettek minden hivatalos utas után félbért, azaz csak egy lótól való fizetést. Akik „magán dolgokban" járva akarták a postát igénybe venni, azok is csak fejedelmi „paletával", vagy a commandírozó generálisoktól, vagy a várbeli tisztektől nyert útlevéllel tehették, az egész rendes díj lefizetése mellett. Becses emlékként őrzi Borsod-Abaúj-Zemplén megye levéltára azt az utazási igazolványt (Passus Postalis-t), melyet a fejedelem 1704. december 22-én Galgóc várában adott ki ostyába nyomott nagy pecséttel, mely szerint: ,,A nemes ország sürgős dolgaiban Selmecre és onnan Egerbe utazó nemes Nagy