A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Juhász Ágnes: A halottetetés szokása Vizsolyban

A halottetetés szokása Vizsolyban A népi temetkezés szokáskörének sajátos része a halott ún. túlvilági útra való előkészítése, ill. a síron túli élettel kapcsolatos hagyomány. Idevonatkozóan számos példát ismerünk a magyar és az európai néprajzi irodalomban. Ezek között azonban van egy, a magyar nyelvterületen csak szórványosan gyakorolt szokás, amelyet az alábbiakban az egykori Abaúj megyei Vizsolyból mutatok be. Lényege: a temetést követő időszakban az elhunyt sírjára a hozzátartozók ételt, italt helyeznek a halott számára. Mielőtt a részleteket ismertetném, röviden utalok Vizsoly közösségi, vallási tagolódására. Vizsoly mintegy másfél ezer lakosú falu a Hernád völgyében. Lakói kevés kivételtől eltekintve földműveléssel foglalkoznak, s az utóbbi egy-két évtizedben néhányan gyárakba, üzemekbe járó munkások. Az asszonyok kizárólag otthon a háztartásban, ill. a mezőgazdaságban dolgoznak. A felekezeti megoszlást tekintve a falu lakossága részint róm. katolikus, részint görög katolikus, részint pedig református. E tekintetben az arány a 19. század első felében: 817 róm. kat., 80 görög kat., 36 evangélikus és 35 zsidó.

1 Á fennt említett adatok kisebb eltérésekkel ma is jellemzik a lakosság vallási összetételét. A mai szokásgyakorlat szerint csak a római katolikus vallásúak visznek ételt a sírra, de amint majd látjuk, a szokás múltjában a görög katolikus közösségnek föltétlenül szerepe volt. Lássuk most a szokással kapcsolatos részleteket. A halottetetés szokásának hagyományos alkalma karácsony estéje, vilia napja volt. Ezenkívül előfordult, hogy Mindenszentek napján is tettek ételt a sírra. A halottetetésnek ehhez az alkalmához nyilvánvalóan hozzájárult az, hogy ezen a napon az ún. halottak napján az elhunytak sírját a hozzátartozók felkeresték, arra virágot helyeztek, azon gyertyát égettek stb. A halottetetés szokásának ismeretes volt egy harmadik alkalma is, amely azonban nem kapcsolódott naptári naphoz, ill. ünnephez. Ha az elhunyt közvetlen hozzátartozói közül valaki a halottról álmodott akkor — függetlenül az időperiódustól — az elhunyt kedvenc ételét készítették el, és vitték ki a sírra. A szokással kapcsolatban részint a közvetlen résztvevőktől, részint a viszszaemlékezések nyomán a következőket tudtuk meg. „Édesanyám karácsony viliakor szokott a temetőbe egy kis gallyon pár szaloncukrot és néhány szem bobájkát kivinni egy tálkába. A kereszt hátamögé tette." (Mészáros Istvánné 80 éves). „Mindenszentekre és viliak napján vittek a temetőbe ételt. A sírra bobájkát tettek, amely mézzel, cukorral, mákkal volt megszórva" (Radeczky Istvánné 92 éves). „Veronka vitt az urának (Bátyi Andrásnak) bobájkát és süteményt karácsonykor a sírra. Körülbelül 15 éve volt ez" (id. Kertész István 77 éves). Tudunk arra is példát, hogy a sírra kivitt ételre földet húztak és elkaparták (Szovai Istvánné 66 éves, Czikó Béláné 48 éves). Az elmondottakból kitűnik, hogy a sírra vitt étel karácsony alkalmával a hagyományos mézes, mákos bobájka volt. Ezenkívül előfordul, hogy süteményt vagy más édességet, mint pl. az újabban divatba jött szaloncukrot helyezik el a síron. Ez utóbbit fenyőgallyra kötve, mint kis karácsonyfát tették a sírra. A temetőbe vitt ételféléket a sírjel mögé helyezték, vagy a sírhantba ka-