A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Niedermüller Péter: A Katalin-ág az abaúji nép szokásaiban

alkotni a szokáscsoportnak a magyar hagyományban való eredetéről? Néhány világosnak tűnő kiindulási pontunk feltétlenül akad. Először is bizonyosnak látszik, hogy magyar nyelvterületen a szokáscsoport átvétel eredményeként honosodott meg. Erre utal az adatok viszonylag gyér száma, valamint az a tény. hogy a nyelvterület középső vidékeiről, az Alföldről és a Dunántúlról csak szórvány adataink vannak. Bár itt feltétlenül fel kell hívni a figyelmet az összehasonlító kutatások legvitathatóbb pontjára, arra a tényre, hogy az adatok hiánya gyakran egyedül a gyűjtések hiányával magyarázható. Jelen esetben is fennáll ez a veszély, mégis megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy adatainknak az északi vidékeken való túlsúlya esetleg az átvétel irányát is mutatja. Feltevésünket nem tudjuk ugyan bizonyítani, néhány gondolatunkat erősítő mozzanatot azonban fel tudunk sorakoztatni. A szokások célját, „feladatait" vizsgálva feltűnik, hogy a német nyelvterületen az ágak elsősorban a bő terméssel állnak kapcsolatban, arra utalnak. Kiesebb mértékben előfordul, hogy segítségükkel a boszorkányokat ismerik fel. Az ágakkal való szerelmi jóslásra azonban a német nyelvterületről csak szórvány adataink vannak. A magyar leírások alapján viszont egyértelműen az ágakkal való szerelmi jóslás dominál. Mindössze három olyan említést ismerünk, ahol a szokás nem a szerelmi jóslás egyik formája. Ezek közül is az egyik valójában német adat, hiszen Budaörsön német telepesek élnek. Ezekben az esetekben a szokás mindig Borbála napjához kapcsolódik. Magyar adataink viszont döntő mértékben András, illetve Katalin és Luca napjához kötődnek. Az említett cseh, morva és szlovák adatok pedig mintegy átmeneti zónát alkotnak a német és magyar szokások között. Óvatosan fogalmazva azt mondhatnánk tehát, hogy elképzelhető a szokáscsoportnak szlovák közvetítéssel való meghonosodása a magyar hagyományban. Ismétlem, ez nem megállapítás, hanem feltételezés (aminek ellenkezőjét is éppen olyan nehéz bizonyítani, mint jogosságát). Az óvatosság és a feltételes mód használata jelen esetben többszörösen is fontosnak tűnik, elsősorban azért, mert a szokásformák az előbb ismertetettnél egy jóval nagyobb és összetettebb szokáskomplexumba tartoznak bele, szoros kapcsolatban állnak a zöldághordással, a vesszőzéssel. a májusfával, a karácsonyfával. Úgy tűnik, a szokáscsoport vizsgálata során néhány egyéb szempontot is figyelembe lehet, sőt kell is venni. Az egyes szokásokon belül megkülönböztethetünk egy tárgyi, egy cselekvés, egy személyi és egy cél (vagy funkció) szintet. Ezeket a szerkezeti kategóriákat, és az őket alkotó elemeket áttekintve, feltűnik néhány, a szokáscsoport egésze szempontjából is lényeges mozzanat. Minden különösebb elemzés nélkül is nyilvánvaló, hogy a szokásokban szereplő sokféle faág milyensége a cselekmény lényege szempontjából teljesen közömbös. A hangsúly a faágon van. és nem pl. a cseresznyefaágon. Egy, a nyelvészettől kölcsönzött analógiával azt mondhatjuk, hogy a tárgyi szintnek csak a kifejezéssíkja változó, tartalomsikja mindig állandó. Áttérve a .cselekvés kategóriájának vizsgálatára, azt kell megállapítanunk, hogy folyamatos cselekvéssel nem találkozunk. Érthetőbben megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a szokás nem a gyakorlók folyamatos cselekvésében fejeződik ki. A szokás gyakorlói csak megindítanak egy cselekményt, amely a továbbiakban tőlük függetlenül történik. A lényeg nem a gyakorlók tevékenysége, hanem az ág kivirágzása, azaz a tárgy állapotának megváltozása. Az eddig mondottakból következik, hogy a szokáscsoport esetében aktív gyakorlókról alig beszél-