A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Szabadfalvi József: Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz

20. HOM. HTD. 70.42.18. 17X13 cm, egyoldalas. 21. HOM. HTD. 70.42.19. 17XH cm, egyoldalas. 22. HOM. HTD. 70.42.21. 14,2X11 cm, egyoldalas. 23. HOM. HTD. 70.42.22. 14,2X11 cm, egyoldalas. 24. HOM. HTD. 70.42.23. 14,2X11 cm, kétoldalas. 25. HOM. HTD. 70.42.24. 17X11 cm, kétoldalas. 26. HOM. HTD. 70.42.25. 17X11 cm, egyoldalas. 27 .HOM. HTD. 70.42.26. 15,2X10,5 cm, egyoldalas. 28. HOM. HTD. 70.42.27. 15,2X11 cm, kétoldalas. 29. HOM. HTD. 70.42.28. 14,2X11 cm, egyoldalas. 30. HOM. HTD. 70.42.29. 14,2X11 cm, egyoldalas. 31. Lambrecht i. m. 143—144. 32. Pósa Lajos költeményes köteteit könyvtárainkban nem, vagy alig őrizték meg, így nagyon nehéz a levelezésben említett versek azonosítása. Ezért erre nem vállalkozhattam. — Itt valószínűleg nem az Arad c. költeményről van szó (Válogatott költeményei. Bp., 1914. 72—73.). 33. Az Én Üjságom, IV. 1893. 37.; V. 1894. 222—224.; 281—282.; VI. 1895. 172—174. 34. Herman Ottó: A prücsök. Az Én Újságom, IV. 1893. 168—170.; Herman Ottó: A barátkamadár története. Az Én Újságom, V. 1894. 360—363. 35. Herman Ottó: Pósa Lajos négy versének fordítása. Pester Loyd, 1896.; Herman Oltó; Pósa Lajosért. Budapesti Hírlap, 1914. II. 15. szám. 36. Pósa Lajos: A szegedi zengő szobor. Pósa Lajos válogatott költeményei. Bródy Sándor előszavával. Bp., 1914. Singer és Wolfner. 276—279. 37. Herman Ottóné Borosnyay Camillának is reánk maradt három levele, amelyet Pósa Lajosnéhoz, illetve a leányához írt (Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattára 70.43.1—3.). Tekintettel arra, hogy ezekben is található forrásértékű adat Herman Ottó tevékenységére, a három levelet, kronologikus sorrendben alább közlöm: Levelezőlapon a következő címzés: T. Cz. Pósa Sárika kis-kisasszonynak, Feketehegy-fürdő, Szepes megye. Kedves Kicsi Sárikám! Köszönöm az édes mamád levelében küldött izenetedet. Majd ha találkozunk, megölellek érte, addig csak így a távolból csókol szeretettel Lillafüred 1904. aug. 24. Herman Ottóné néni. Szivem Lidikéje! Sietek tudatni, hogy ha az isten is úgy akarja, jövő vasárnap d. u. ott leszünk a ti kedves hajlékotokban. Az isten, fájdalom, nem mindig akarja azt, amit az ember szive óhajt. A múltkor meg pláne igazán fájdalmas módon nyilvánította és érvényesítette is ellenkező akaratát. Én azt a vasárnapot uram beteg ágyánál, hideg, borogatást rakva a beteg karjára — töltöttem. A munkában, kalapálásban és szögek beverésében a jobb vállperecze és a balkéz mutató és hüvelyk ujja megmerevedett és mozgásra fájdalmasan nyilallott. Most a balkéz már rendben volna, de a vállpereczat minden éjjelre bekötöm priznicczel. Az is gyógyul. Mi úgy elkéstünk a sok halogatás és bizonytalanság miatt, hogy most nyakrafőre kell készülődnünk, mert e hó huszadikán reggel indulunk, de azért bár mi rövid időre odaugrunk hozzátok egy bucsuölelésre. Addig is sokszor csókol, s édes uradat édes urammal együtt a legszívesebben üdvözli örökké szerető Budapest, 1907, juni. 13. Camillád Kedves Szeretteim, ti mind! Itt ülök megdermedten, a lap előttem s a hirnek rettenetes czime: „Pósa Lajos szülőfaluja leégett!" Rámered szemem, olvasom és nem tudom elhinni... és kiráz a hideg, hogy a fogaim összeverődnek! Hát igaz? Mi igaz? Hogyan történt? És a ti édes, akáczos nyájas kis fészketek? Az is, az is, minden odavan? Jóságos nagy Isten! hogy ezt te meg tudtad engedni! Elküldted hozzájuk a kedves