A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Szabadfalvi József: Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz

nem keresheti fel magácskát, mert a 5 emelet mászását jelentené, a mit el nem bír! Arra kéreti: üzenje meg az órát mikor ölelheti nálunk — ma, vagy mikor? Feltétlenül egyedül jöjjön, mert szorosan bizalmas megbeszélésről van szó. öleli örege Herman Ottó 13. Budapest 1910 január 2.

17 Édes Lelkeim ! Megkaptuk és szívből köszönjük az újévi szerencsekívánatot; de a sors ellene fordult annak, hogy foganatosak legyenek: szegény feleségem ágynak esett, mert lábbaja kiújult. Fogadjátok öreg szívem háláját és jó kívánatait. Pósáéknak Herman Ottó 14. Budapest 1910. április 29.

18 Édes jó Lidike leányom! Fogadjátok mindnyájan öreg, de melegen érző szívem háláját, köszönetét azért, hogy részt kértetek bánatomból. Bizony mélyen érint az a tudat, hogy az egykoron oly népes családból utolsónak maradtam — következem. Jó öreg néném csak azt óhajtotta, hogy fölnevelhesse gyermekeit —• elérte. Azután megpótolta avval: bár fölnevelhetné unokáit — azt is elérte. Azután azt mondta: most már semmi dolgom a világon. És elment. Nekem csak könyvem befejezése és a feleségem — —• élni kell, meddig. Nem tudom Forró öleléssel az öreg Herman Ottó 15. Budapesten 1910 decz. 24.

19 Édes Lidike lányom! A könyv, arany szíve megnyilatkozása, hozzánk talált, hogy beteg madaram fájdalmát enyhítse. Én felkeltem, — feleségem tizednapja, hogy gonosz indulatú lábfájástól gyötörtetve, ágynak dőlt. Így „ünnepelünk!" Ezt azért írom, nehogy gondolatai támadjanak. Szegény betegem nem írhat. Minden jót kíván, szíve egész szeretetével üdvözli az öreg Herman Ottó