A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Blaskovic, J.: Rimavská Sobota v case osmansko tureckého panstva (Labancz István)

BLASKOVIC, J.: RIMAVSKÂ SOBOTA V CASE OSMANSKO TURECKÉHO PANSTVA (Rimaszombat az oszmán—török uralom idején.) Bratislava, 1974. 367 1. Szlovákia népének gazdag történelmében vannak olyan korszakok, amelyek kevéssé vannak feltárva, s ismeretük eléggé homályos. Ez fokozott mértékben vonatkozik a török hódoltság idejére, amikor a mai Szlovákia déli és dél-keleti területeinek 1543 és 1686 között nagy része az oszmán—török birodalomhoz tartozott. A sok részletproblémát megoldó történészek után e hódoltsági terület gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését igyekszik ezúttal Blaskovic József, a prágai Károly Egyetem tanára megrajzolni. Blaskovic a rimaszombati levéltárban őrzött és fennmaradt török okiratok elemzése alapján nyújt átfogó képet e hódoltsági területről. Rimaszombat ma is jelentős ipari, mezőgazdasági és kulturális központ. A 16—17. században mint fontos kereskedelmi és ipari település először 1554 és 1593 között, majd 1596-tól 1686-ig volt török uralom alatt. A megszállás első időszakából nem maradtak fenn okiratok, de a hódoltság második időszakát (1596—1686) 256 okirat képviseli. A szerző a mű első fejezeteiben a török megszállás időszakait írja le, az egyes városok és területek harcát a török ellen, az elnyomók rablógazdálkodásának formáit, a lakosság helyzetét és küzdelmeit a hódítók ellen. Ismerteti a török hadi gépezet szervezeti felépítését és az elnyomó uralmat gyakorló hatalom szerkezetét és felépítését. A szerző azután a városi levéltárban megőrzött okleveleket osztályozza, azok tartalmával, elemzésével és értékelésével foglalkozik. Az okiratok túlnyomó része gazdasági jellegű, melyek a lakosság adó- és munkakötelezettségeire vonatkoznak. Ezekből kitűnik, hogy a török adminisztráció rendkívül pontosan számon tartott minden adófizetőt, a kivetett robot teljesítését és minden más adminisztratív ügyet. Az okleveleken keresztül bepillanthatunk a török—szlovák—magyar környezetben folyó mindennapi életbe, mivel ezek gazdag és tanulságos adatokat tartalmaznak a leigázott nép mindennemű tevékenységéről, a mezőgazdasági termelésről, az áruszállításról, a különféle vámokról, a robotrendszerről stb. Külön figyelmet érdemelnek az adót kimutató táblázatok, valamint a különböző természetbeni járadékok kötelezettségének évi kimutatásai. A könyv második része már az oklevelek paleográfiai jellemzésével foglalkozik. Leírja a forrásanyag formáját, alapanyagát, betűszerkezetét, a használt tinta, pecsétek és bélyegzők jellemzőit, az oklevelek hátlapján levő magyar nyelvű tergális jegyzeteket. E rész további fejezetei ismertetést nyújtanak az oklevelek diplomatikai megoszlásáról, amik arról tanúskodnak, hogy az oszmán—török adminisztráció a 17. században rendkívül fejlett volt és jó néhány évszázados hagyománnyal rendelkezett. A tanulmány értékét nem kis mértékben növelik azok a fejezetek, melyekben az oklevelek nyelvezetével, fonetikai jellemzésével, szóbőségével, szótani és mondattani elemzésével foglalkoznak. A tanulmány legszemléltetőbb része a harmadik fejezet, amelyben a szerző bemutatja a 256 oklevél török és magyar nyelvű szövegeit, valamint azok szlovák nyelvű fordításait is.