A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Filová B.—Mjartan J. (Red.): Slovensko. II. cast. Lud. (Niedermüller Péter)

Michálek J. rövid előszava után, amely a szlovák néprajztudomány történetét tekinti át dióhéjban, az első tanulmány Markus M. tollából származik. Cikkében a gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás tárgyi és szellemi emlékeit, nyomait veszi számba. Bár a tanulmány rendkívül rövid, mégis szó kerül a növényi gyűjtögetés formáiról, a vadászat és halászat eszközeiről. A szerző nagymértékben támaszkodik régi metszetekre, vázlatokra, rajzokra, litográfiákra, amelyek egykor a mindennapi élet eseményeit örökítették meg, ma már azonban néprajzi értékük van. Urbancová V. a paraszti gazdálkodást, földművelés és állattartás szimbiózisát jellemzi írásában. Ír a földművelés különböző formáiról, a kapás-, valamint az ekésművelésről, a határhasználati formákról, az ekékről, a különböző munkafolyamatokról és egyéb munkaeszközökről. Egy külön fejezetben a szőlő- és gyümölcstermesztés néprajzi problémáit tekinti át. A dolgozat befejező részében az állattartás, a pásztorkodás kérdéseire tér át, részletesen szólva a történeti kérdésekről (vlach kolonizáció), s a pásztorkodás jellemzőiről (tejfeldolgozás, szállások, munkaszervezeti kérdések stb.). Paliéková J. tanulmányában a háziipar, a kismesterségek néprajzát írta meg. Előbb általánosságban vizsgálta meg a háziipari és a gazdasági élet más szféráinak kapcsolatát, a falusi és kisvárosi háziipar közötti különbséget és hasonlóságokat, valamint bizonyos munkaszervezeti sajátosságokat. Ezután pedig sorba vette az egyes részterületeket, s írt a népi kerámiáról, üvegességről, üvegfestészetről, kovácsmesterségről, drótosokról, favágókról és fafeldolgozókról, kosárkötőkről, takácsokról, szövésről, fonásról, hímzésről, Markus M. másik tanulmányában a táplálkozás problémáit dolgozta fel. A technológiák, s egyes nyersen fogyasztott ételek felsorolása után a tűzhelyeket, s azok formáit ismerteti. Majd rátér az egyes ételek jellemzésére, végül pedig a konyhai eszközökkel, s az étrenddel, étkezési szokásokkal ismerteti meg olvasóját. Nosál'ová V. dolgozata a szlovákiai viseleteket írja le. Az általános jellemzők felsorolása után az egyes vidékre jellemző viseleti együtteseket sorolja fel. Leírásaiból sajnos nem derül ki, hogy mely népcsoport ruhadarabjairól van szó. Ezt különösen akkor sajnáljuk, amikor pl. szepesi viseletről van szó, hiszen nem tudni, hogy az ottani németek, szlovákok, vagy netán magyarok viseletére gondol-e. Mjartan J. tanulmánya a népi építkezés témakörét öleli át. Az építőanyagok, tetőformák és tetőfedési módok, házalaprajzi fejlődések áttekintése után, a lakások belső rendjét, s a bútorokat ismerteti. A szerző négy regionális háztípust különböztet meg, beszél nyugati, közép, északi és keleti szlovák házról. A gazdasági melléképületek, kutak és malmok leírása után a település kérdéseire fordítja figyelmét, ismertetve a létező falutípusokat. Cikke végén a szerző rövid említést tesz a fatemplomokról. A kötet másik szerkesztője Filová B. a közösségi és családi élet rendjéről értekezik. Tárgyalja a falu belső kapcsolatrendszerét, a fölöttes hatalmakkal való viszonyát. A családi élet vizsgálatán belül a nagycsalád jellemzőit kutatja, felvázolva az egyes családtagok lehetőségeinek és tevékenységeinek körét. Horváthová E. a családi élet, a keresztelő, a házasság, a halál, a temetés szokásairól, valamint a kalendáris szokásokról nyújt áttekintést. Következő tanulmányában pedig a népi gyógyászat és idő járás-jóslások adatait összegzi. Sikerültnek mondható Michálek J. összefoglalása a szlovák népköltészetről. Nemcsak a prózai folklór jellemzőit ismerjük meg, hanem olvashatunk a szokások költészetéről, a lírai formákról, és a gyermekfolklórról. Elschek O. a szlovák népzene és népdal jellemzőit sorolja fel. Szól az interetnikus kapcsolatok-