A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Mezőkövesdi adatok a szemnyeréshez

vitték be szekéren a településre. Otthon elnyomtatták, s a mag mellett a megtaposott szalma is takarmányul szolgált. Az elnyomtatott gabonát a munka befejezése után általában feirostdlták. A legidősebb adatközlök még emlékeznek arra, hogy a múlt század utolsó éveiben még szórták a gabonát. Szelet vártak, a szél irányában ponyvát terítettek le, s a szemet falapáttal felvették, melyből a szél kifújta a könnyű ocsút. A századfordulón azonban már több szélrosta is volt Kövesden, elsősorban olyan emberek tulajdonában, akiknek nem volt földjük, illetve nem a földművelésből éltek. A korcsmárosnak volt például rostája, a nyomtatás idején a felesége járta a falut, s rostálta a terményt.

13 A tiszta szemet zsákokba vagy Jiambórba öntötték. Századunk első két évtizedében még a gabonásvermek is gyakoriak voltak Mezőkövesden.

1

'

1 A pelyvát a pelyvásba rakták be. Cséplés. Mezőkövesden a cséplés (a géppel való cséplést nem tárgyaljuk itt) a nyomtatás mellett mindig csak másodlagos jelentőséggel bíró módja volt a szemnyerésnek.

15 Elsősorban a zsúpnak való rozsot csépelték, de emellett a kis mennyiségű gabonával rendelkezők más gabonafélék esetében is végeztek különféle cséplőeljárásokat, akiknek nem volt annyi terményük, hogy nyomtatni kellett volna. 7. kép. A zsúp cséplése mosószéken. F. 6543.