A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Vajna György: Az Esztramoshegy barlangjai

6. kép. Ezen a szép átjárón lehet átbújni az „AranykalitkábóV a második tó fölötti teraszterembe 1967—1973 között Jánossy Dénes több alkalommal ásatott Esztramoson, kimerítő alapossággal tárta fel a barlangok és hasadékaik agyagos üledékét. E nagyszabású kutatómunka során 14 gerinces ősmaradvány-lelőhely került feltárásra, amelyek a középső pliocéntól a középső pleisztocénig terjedő korú eurázsiai jelentőségű faunákat szolgáltattak. A középső pleisztocén korú fauna feltárása rendkívüli mértékben megkönnyítette az ősmaradványos üledékeket befogadó barlangok keletkezési korának meghatározását. Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a középső pliocén korú ősmaradványokat rejtő barlangoknak az üledékfelhalmozódás előtt, már az alsó pliocénban ki kellett oldódniuk. E ,,barlangmatuzsálemek" egyikébe 1972-ben munkatársaimmal sajátos körülmények között sikerült lejutnunk. A művelés alatt álló IX-es bányarész ÉK-i falának alján labilis robbantási törmelék között nyílt a Jánossyék által 6. számmal jelzett barlang bejárata. Az ingatag, több tonnás, lerobbantott kőtömbök között a leereszkedés már önmagában is életveszélyesnek tűnt, ennek ellenére vállaltuk a behatolást. A bánya üzemvezetője közölte, hogy egy óra múlva a lejáratot rejtő frontfalat lerobbantják, ezért mindössze 45 percnyi időnk maradt a számunkra ismeretlen barlang bejárására. A görgeteges robbantási lejtő alatt tíz méter mélységben hazánk egyik legszebb, legkáprázatosabb képződményű és gigantikus méretű barlangtermébe jutottunk le. A cseppkövekben, különféle kalcitformá-