A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Rapcsányi László: Jöjjön velem aranybányásznak

„Régen város volt e lielyen, Zsigmond király idejében, Két templomok, nagy tőtések, Aranybányák és sok ércek. Az mély árok bizonyítja." Bodó Sándor — És hogy mennyire él ez a hagyomány, érdemes felkeresni a környék utolsó aranybányászát, azon a helyen, ahonnan „még a meszes is visszafordul". Rapcsányi László — Az eper j es—tokaji hegylánc és a Hernád-völgy közti dombos vidéken vagyunk. Kéked kis község, pár száz lakossal. Innen a dombról nagyon messze látni. Tulajdonképpen közelebb vagyunk Kassához, mint Miskolchoz. Miskolc mintegy 80 km és nagyon jól látszik a kassai kombinát, amely Közép-Európának, hogy ha jól hallottam, akkor legjelentősebb acélkombinátja. 18 km-re vagyunk Kassától, a csehszlovák— magyar határszakasznak magyar szélén. Itt egy szép ámbitusos házban lakik e vidék bányáinak és mondhatnám nyugodtan, hogy az aranybányászatnak talán az utolsó igazi megszállottja, Husz Zoltán bácsi. Egyidős à századdal. Végigkopogtatta már itt a hegyek mindkét oldalát és kereste azt a tovatűnt kincset, amiről annyi legenda és annyi történet szól. Husz Zoltán — Minket, a mi őseinket, még IV. Béla hozott be a tatárjárás után, mint iparosokat és bányászokat. Legtöbb ősöm bányász volt Poprád vidékén, és amíg meg nem halok, addig élni fog bennem ez a szenvedély. Én 1919-ben Stromfeld Aurélnak a hírszerzője voltam, illegalitásban Kassán, a kassai sejtnél dolgoztam. Röpiratokat vittem át. Az akasztófa árnyékában is dolgozgattam, Kassán, meg micsoda. Szóval azután büntetésképpen hát letartóztattak a Horthyék, Abaújvárra vittek, hogy átadjanak a Prónay-különítménynek Hidasba, én éjjel megszöktem és a nagybátyámnál találtam menedéket, Pesten. Mert legkönnyebben akkor is Pesten lehetett elbújni, meg most is. Rapcsányi László — Hát lám, az aranybányászat régi története még a politikai történelem közelmúltjába is elvezet bennünket. Husz Zoltán — Bányamérnök akartam lenni, egyetemre a politikai múltam miatt nem vettek fel, erre aztán dolgoztam, mint földesztergályos, úgynevezett paraszt, gyümölcstermelő voltam, abból sokat nem lehetett kihozni, csak úgy, hogy gyümölcsfákat telepítek és abból tartottam el az özvegy édesanyámat. Rapcsányi László — Tessék nekem elmesélni ennek a régi szerencsétlenségnek a történetét, ahogy hallotta. Husz Zoltán — Hát, kérem szépen, az én nézetem szerint az történt, hogy volt egy ilyen földcsuszamlás az egész Hernád-völgyén, ugyanabban az időben Perének egy része lesüllyedt, Pere község Abaújszántó és Dobsa között van, Szentandráson a református templom elsüllyedt, és valószínűleg ez okozta a katasztrófát, hogy elzárta az a földcsuszamlás vagy földrengés a Lipót-aknát. Lipót-akna volt az egyetlen kijáró, ahonnan még lovas járgánnyal húzták ki az ércet. Rapcsányi László — Hiteles ez a történet? Husz Zoltán — Hiteles. És valószínűleg ez a 365 ember meghalt. Rapcsányi László — Azóta is keresik a történészek a nyomát, a földrajzosok, a geológusok nem tudják megtalálni.