A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: Jósvafő és Aggtelek sírjelei és temetési szokásai

gároznak. Mint az igazi művészi alkotások, az elvonatkoztatotthoz, a mitikus valósághoz vezetnek. E tökéletes formavilágú, zárt szobrok a kifejezés, a szimbolikus jelentés teljes koncentrációi. Évszázadokon át érlelt alakjuk, díszítményeik népünk hagyományos formakultúrájában gyökereznek.

3 5. összegezés Vizsgálatunk összegezéseképp megállapítható, hogy a négy összetevő egymást kiegészítve, s egymással szoros és megbonthatatlan kölcsönhatásban alakítja a fejfák esztétikai hatását. A fejfák anyagszerűek voltak: az alapélmény formába öntésének lehetőségeit és korlátjait a nyersanyaghoz igazodva alakították ki. A formák — bármilyen változatosak is voltak — nem veszélyeztették a szerkezetbeli alapegység — a fatörzs — zártságát, egységét nem darabolták részletekre, hanem éppen a részformák épültek szoros egységgé. E területet jellemzi a külső — összefoglaló — és belső — bevájt •— formák feszültsége. A fejfák jelfunkciójuknak megfelelnek, hiszen természeti környezetükből markánsan kiemelkedve hirdetik: „Itt halottak nyugosznak". E racionális feladatuk mellett azonban meszszemenően betöltik irracionális feladatukat, s magukba foglalják a vidék lakóinak érzelmeit és ismereteit a halálról, s túlvilágról. Az elmúlás szobrai ezek a lét és nemlét határán emelkedő faoszlopok. Formájukkal és tartalmukkal zökkenőmentesen illeszkednek környezetükbe, a természetes és mesterséges formák sorába. 1. A vizsgálat eredményeinek részletes ismertetése nyomdai előkészítés alatt áll. 2. Hasonló formában találta meg a magasba törő erő szimbólumát Constantin Brancusi „Végtelen oszlop" című művében. (Ld.: Lewin, David: Constantin Brancusi. London, 1957. 31—32. képek.) 3. ..Vannak olyan formák, melyekhez tudat alatt különösképpen vonzódik bármelyikünk, melyekre feltétlenül reagálunk, ha nem akadályoz bennünket ebben tudatunk ellenőrzése." Henry Moore megállapítása, ki igen sokat tanulmányozta a természeti népek formakultúráját abból a szempontból, mit tanulhat egy szobrász azokból. Az idézet Moore, Henry: Schriften und Kulturen című gyűjteményes kötetéből való. Frankfurt am Main, 1959. 35. A cikk fotóit Kunt E. készítette, 1975. Népi termetkezési szokásaink ritkán leírt, szép hagyománya él Jósvafőn, a lábfás temetkezés formájában. A Bán völgyétől a Szini völgyig a tanulmányozott falvak temetőiben a lábfák sehol nem láthatók, csupán Jósvafőn. Ezeket, mint koporsóvivő fákat, koporsóemelő rudakat használják ugyan Jósvafőn kívül Aggteleken és a közeli szlovákiai Borzaván is. KUNT ERNŐ Jegyzetek Jósvafő és Aggtelek sírielei és temetési szokásai