A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Fügedi Márta: A ragyogóégetés Mezőkövesden
gése azonban a surcokon volt a legnagyobb. A surcok hagyományos díszítését, a hímzést egyre inkább visszaszorította, helyükre a különböző fajtájú ragyogó csíkokat varrták." Az új divatból senki sem akart kimaradni, a többiek ..alábbvalónak*" nézték volna, ha ruhájáról lemarad a ragyogódísz. Az asszonyok a háztartási pénzből vették el a díszek árát, titokban adták el a búzát a padlásról, hogy ragyogót vehessenek. 8 A matyóság lassú elszegényedésében tehát nagy szerepe volt a ragyogónak is, hiszen a családok évi kiadásainak nagy százalékát emésztette fel a ruházkodás, azon belül pedig főleg a ragyogó. Azoknál a családoknál pedig, ahol több eladó lány is volt. a kiadások éppen a stafírung és a viselet követelményei miatt, szinte irreálissá emelkedtek. A családok évi kiadásainak egyharmadát, azoknál a házaknál pedig, ahol 3—4 eladó lány is volt. a kiadások több mint felét felemésztette a ragyogó. 1921-ben már mintegy 3000 asszony és lány írta alá a kötelező ígéretet, hogy elhagyják a ragyogók viselését. 1 ' Az anyagi helyzet romlása és az általános elkeseredés azonban csak évek múlva, 1925-re érlelte meg a helyzetet e tettre. Egyházi kezdeményezésre, Jámbor László jezsuita páter vezetésével ekkor indult meg a harc és a felvilágosítómunka. A Katholikus Iparos és Földmíves Olvasókör nagytermében népgyűléseket szerveztek, melyen a város vezetői tartottak meggyőző erejű, szenvedélyes hangú előadásokat a ragyogó kárairól. Bayer Róbert, a gimnázium igazgatója, mint a matyó népviselet és háziipar szakértő ismerője, a hagyományokra hivatkozva azt bizonyította be előadásában, hogy a matyó viselettől és népművészettől miért idegen a ragyogós díszítésmód. Mahunka Imre káplán a ragyogó anyagi kárait elemezte. Számokkal igazolta, hogy milliókat költ a nép a fölösleges fényűzésre, pedig nincs elég iskola, nincs kórház, az egészségügyi ellátás alacsony foka és hiányosságai miatt sok a beteg, nyomorgó matyó. A legszükségesebb élelmezési, ruházati és háztartási cikkekben is hiányt szenved a nép, ugyanakkor ragyogóra pazarolja a pénzét. A mozgalom vezetői tervezetet dolgoztak ki a ruházkodás helyes normáira vonatkozóan. A tervezetet 1925. február 18-án. 12 pontba foglalva terjesztették a népfelvilágosító gyűlés elé. Az irányelvek a következők voltak : 1. Vőlegénysurc, jegykötő a jövőben nem lesz. a menyasszony csak jegykendőt ad a vőlegénynek. . . Ezáltal a családok visszatérnek a régi jó szokásokhoz és a költséges vőlegénykötő árát (kb. 2 millió korona) a család legfontosabb szükségleteire fordíthatja. 2. A fejre való kendőn csak egy sor rojt lehet. 3. A nyakra való kendőn csak egy sor berliner pamut rojt. 4. A szoknyán egy alj és egy sor keskeny pántlika. 5. A bőkötényen egy sor fekete csipke. 6. A lityán a nyaknál, a derékon, a kézelőn egy-egy sor bársony, az alján egy sor csipke. 7. A kötőn réz nélkül, legfeljebb 20 cm-nyi matyóhímzés és fekete rojt vagy csipke. 8. A réklin fekete zsinór, egy sor dísz. 9. A lányok hajában egy színes szalag réz nélkül, a legények nyakkendője réz nélkül.
