A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Menner Ödön: Dr. Menner Adolf
1. kép. Dr. Menner Adolf fényképe 1893-ból Másodéves egyetemi hallgató volt. amikor váratlan csapás érte: meghalt édesapja és anyagi támogatója. A tanulmányokat félbe kellett szakítani, s hogy magát fenntarthassa, nevelői állást vállalt Ischlben. Amikor kitört a szabadságharc, pillanatig sem habozott, hanem az első alkalmas járművel hazajött és szolgálatait felajánlotta a reguláris magyar hadseregnek, ahol — még diploma nélkül — honvédorvosi beosztást kapott (Zétényi Győző: ,,A magyar szabadságharc honvédorvosai", 174.). Sajnos, a magyarság hősies küzdelme a túlerővel szemben elbukott. A győri tábori kórház működése is megszűnt, levetette a honvédmundért és beiratkozott ismét az orvosi egyetemre, de most már Pesten. Ekkor, 1849-ben, írta meg az „Über das Prototyp der Schönheit" (A szépség eszményképe) című és a Landerer nyomda által sokszorosított, 15 oldalas, esztétikai és filozófiai köntösbe burkolt, német nyelvű szöveggel álcázott cikkét, ami valóságos politikai röpiratnak tekinthető és egyben csodának is, hogy az akkori szigorú cenzúrán átment. A cím alatti ajánlásnak ezt írta: „Allen Kunstfreunden gewidmet" (Minden műbarátnak ajánlva). A tanulmány legfőbb mondanivalója az, hogy a szépség eszményképe az emberi test, annak tökéletes alkata. Ennek bizonyítéka a szervek csodálatos működése. Hang és fény nem létezne, ha nem volna szem és fül, ami az egyes hullámrezgéseket ilyennek érzékeli. Az istenségeket is ember formájában ábrázolják, mert ez a forma a legtökéletesebb. A gyönyörűen fogalmazott elmefuttatások után következik a kétségtelenül politikai célzatú befejezés amiből idézem a következő sorokat:
