A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Cenner Mihály: Déryné alkonya

A színlapon Déryné neve vastagon és nagy betűkkel van szeave, mint az jutalomjátékoknál volt szokás, de — ismételjük — semmi nyomát nem találtuk, hogy akár ez, akár a következő előadás Déryné jutalomjátéka lett volna. A színlapon ugyan nem szerepel, de az előadás egyik láthatatlan „fő" szereplője volt Kerekes Kálmán színmester és ügyelő. Ő is látta Dérynét utolsó szerepében, sőt valószínű, hogy ügyelői minőségében ő figyelmeztette Dérynét a színrelépésre. Talán érdemes a szereplőtársak némelyikéről bővebben tájékozódnunk : Egressy Ákos, a színigazgató és rendező, Gábor idősebbik fia, Déryné keresztfia, 1830-ban született, az előadás idején 39 éves volt. Később a Nemzeti Színház tagja lett. innen ment nyugdíjba, s 1914. dec. 25-én halt meg, 84 éves korában. — Eőry Pordán Gusztáv 1843-ban született, az előadás idején 26 éves volt, 6 éve színész. Később a budapesti Népszínháznak lett elismert művésze; 1887-ben halt meg. Zádor Zoltán, más néven Ballá 1835—1882, az előadáskor 34 éves, 11 éve színész. Simonyi Károly már részt vett a szabadságharcban, majd a Budai Népszínház híres Dunanan apója volt, Offenbach híressé vált operettjében; 1865-től állandóan a miskolci színházban játszott és itt érte a korai halál, 1869. júl. 6-án. három és fél hónappal ezen előadás után. Érczyné Kantay Teréz, a vidék híres operettkomikája volt, szerepelt a Népszínházban is, és 1905-ben vonult nyugalomba. Tóth Ede ekkor színész és színházi titkár, később megírta ,,A falu rossza" című népszínművet, amely egyszeriben híressé tette, s akkor felköltözött Pestre és a Nemzeti Színház jelmeztári felügyelője lett. Több népszínművet írt, s a Kisfaludy Társaság is tagjául választotta. A miskolci előadás idején 25 éves volt, 5 éve színész. Korán halt meg, 1876ban. A társulat tagjai általában fiatalok, de Egressy rendezői keze alatt összhangzatos előadásokat produkáltak, legalábbis így ír róluk a korabeli helyi újság. Kerekes Kálmán színmester a színház 1857-es megnyitása óta dolgozott Miskolcon, s ezt a tisztét közel 50 éven át töltötte be, s 1906-ban vonult nyugalomba. Utolsónak hagytuk a társulat legfiatalabb tagját Abonyi Gyulát, eredeti családi nevén nemes Kása László. 1850. július 30-án született Abonyban. A színészi pályát 1868 januárban kezdte; az előadás idején még nem töltötte be 19. évét és mindössze 15 hónapja volt színész. Tehetséges volt és csakhamar Krecsányi Ignác, a leghíresebb vidéki igazgató szerződtette. 1885-től a budapesti Nemzeti Színház tagja, 1912 végén vonult nyugalomba, s Gödöllőn élt, 1937-ben, élete 87. évében bekövetkezett haláláig. Ö volt az utolsó, aki még együtt játszott Dérynével, s egyike a legutolsóknak, aki még személyesen ismerte Dérynét. Abonyi Gyula fiatal korában jóképű, elegáns megjelenésű színész volt, általában szalonszerepeket játszott. Öregkorában szívesen mesélt színészi élményeiről, amelyek között mindjárt az első volt a Dérynével való közös szereplés. Az előadás tehát lezajlott, s úgy látszott, Déryné egyhangú napjai morzsolódnak tovább. De nem így történt. Sorsának részvevő szemlélője, Egervári Emília felhívta fivére, a Pesten élő Egervári Ödön könyvtári tisztviselő figyelmét Déryné sanyarú helyzetére, s ugyanő a tehetősebb színészekhez is fordult Déryné támogatására, s végül Radnótfáy Sámuel intendánst kérte meg, hogy a nevére alapított alapítványból állandó segélyben részesítse Dérynét. Déryné 1869 május közepétől betegen feküdt