A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Cenner Mihály: Déryné alkonya

lakása volt, sose hivatalos helyiség. Azok a ma is meglevő és műemléki emléktáblával megjelölt diósgyőri házakban voltak, az akkori Fő utcán. Arról, hogy Déryné férje halála után továbbra is Diósgyőrben maradt, tanúskodik az a levél, amelyet gróf Wass Sámuelhez intézett Diósgyőrből, 1865. október 14-én,

18 de így emlékezett Kundné Grilusz Katalin is, aki állította, hogy Déryné 1867-ig lakott vele egy utcában. A diósgyőri évekre vonatkozóan idézünk Dérynének egy. 1869-ben Miskolcon kelt és Egervári P. Ödönhöz írt leveléből :

19 ,,. . .egyszer férjem, találkozván Kazinczy Gáborral Miskolcon, megszólítja: 'Ugyan, Uram bátyám! mondja meg nejének, hogyha gazdag akar lenni, adja élete rajzát.' Haza jön férjem Diós Győrbe — akkor ott laktunk •—• s mondja: No, anyjuk, azt izeni neked Kazinczy Gábor, hogy adjad életed rajzát, csak fogd a tollat kezedbe s írjál. De én nem írtam. Nekem szórakoznom kellett — hogy a színháztól eljöttem, s egyedül a sok apró marha nevelés és szaporításban leltem szórakozást — lemondván minden szellemiről, mert oly körben éltem azontúl. . . Még férjem életében már kért levélben Vahot Imre, hogy küldenem el neki életrajzomat, de én akkor időben nagyon el lévén foglalva gazdasszonyságommal, teljes lehetetlen volt. De még több irományokat is kívánt, miket életemben följegyezgettem vagy fordításaimat, de bizony már birtokomban nem volt semmi. És csakugyan oly hibát követtem el. mely az illem szabályaival éppen nem fért össze, hogy Vahotnak nem feleltem tömérdek házi foglalatosságaim következtében. De történt, hogy Vahot Imre Diós Győrbe jővén társával a Várat lephotografírozni, hozzánk szálltak, s ott időzvén két hétig nálunk nagyon szívesen láttuk férjemmel együtt, akkor ismét megszólított — de mondtam: hagyják a holtakat nyugodni, én el vagyok temetve a Diós Győri Vár romjai alá. . . Később, midőn Egressy Gábor Miskolcra jött Pestről vendégszerepelni, hozzám is kijött látogatni mindég, de egyszer Kazinczy Gáborral, ki újra fölszóllítván: adjam életrajzomat születésemtől fogva. . ." Vahot Imre Kubinyi Ferenc társaságában utazta végig az országot, együtt készítették a képeket és leírásokat, amelynek alapján készült közös nagy munkájuk: Magyarország és Erdély képekben. A mű 1853-ban jelent meg, tehát a szerzők már az első évben voltak Déryék vendégei Diósgyőrben. Vahot így emlékszik a diósgyőri napokra: ,,Azt sem hagyhatjuk említetlenül, miként jelenleg Diósgyőrben lakik a magyar színészet és dalművészet egykori kitűnő csillaga, egyik első pályatörője — Déryné asszony is, gazdászati hivatalt viselő férje oldalán — csendes visszavonultságban, méltán érdemlett dicskoszorúin nyugodva. Az ő szíves házuk fogadá el e fáradságos vállalat vándorait, kik a körükben töltött szép órákra mindenkor kedvesen fognak visszaemlékezni."-" Diósgyőrött, a falusi magány ellenére is, meglehetősen élénk társadalmi élet volt. Tudjuk, hogy Telepy György színész, szoenikus, festő és a színház ezermestere az 1855-ben történt nyugalomba vonulása után Diósgyőrben volt községi bíró. Az ő Károly fia. a festőművész vette feleségül Egressy Gábor Etelka lányát. 1857. szeptember 3-án, ünnepi előadással nyitották meg az új miskolci színházat, melynek első igazgatója Latabár Endre volt, s társulatának tagjain kívül vendégként felléptek: Jókainé Laborfalvi Róza, Felekiná