A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: Miskolci vízimalmok a XIV—XIX. században

vettek."

20 A város számadáskönyveiben rendszeresen előforduló adatok: „Malomkőnek el foglalására Erog. pénz a Bányász gazdának." „Patakra küldvén a molnárt a Malom keő látására Erog. uti keöltség."

21 1701—1722 között épült fel a Bük-Borsy család vízimaima a régi Hevesi kerté vagy Kallónak nevezett vízimalmos helyen.

22 A miskolci vízimalmok nemcsak gabonaőrléssel foglalkoztak, hanem kendertörő kölyüvel és szűrposztó és daróc készítésére is alkalmas kárlóval is rendelkeztek.

2

'

5 A Kalló nevű vízimalmos helyen 1753-ban a városi tanács engedélyével a szűrszabó céh 5 bécsi öl széles és 7 öl hosszú kallót épített.

21 A XVIII. század közepén, a Grassalkovics-féle szerződés megkötése után, a város tulajdonában csak egy vízimalom maradhatott.

25 A Papmalmot a város teljesen átengedte az avasi templomnak és a templom Csay nevezetű prédikátoráról Csay-malomnak is nevezték.

2

'' Ebben az időben a Bük-Borsy malom a Dőry család tulajdona lett és a Dőry család Belegrád nevű vízimalma is megkezdte működését. A Dőryek bérelték az apátság, mai Munkácsy utcán állott vízimalmát is.

2

' 1760 körül felépült a koronauradalom vízimalma is, az ún. Alsó Király malom, amely a mai Tizeshonvéd utcában volt. A malom részletesnek mondható leírását tartalmazza a koronauradalom 1783. április 11-i összeírása: „A város felső végén van a 3 kőre járó lisztőrlő malom. Jó anyagból. Hossza 12 öl. szélessége 6 2/6, magassága 3 1/2 öl. Van benne két szoba, 2 kályha, előmalom, padlója téglából készítve. 6 ablaka részben ólomba, részben fába foglalva. 6 ajtó, vasrácsosak. 1 kályha. A felső zsiliptől a vízvezeték hossza. . . (üresen hagyva!). Padlása közepes állapotban van, itt van 4 gabonatárló láda. Összértéke: 2360 Rfrt. E malom mellett van 2 gyalog-híd s egy zsilip (:zúgó:). Ezeknek összértéke: 20 Rfrt. E fölött van a Kalló-malom. 70 Rfrt-ért van bérbe adva, ennek értéke 100 Rfrt-ra becsülve."

20 A XVIII. század végére egy véglegesnek mondható vízimalomrendszer fejlődött ki a városban. A malomipar elsősorban a mezőgazdasági termelés függvénye. A gabonatized-lajstromok, adóösszeírások szerint évente 500 tonna gabonát termeltek Miskolcon.

20 Ez a termékmennyiség háromnyomásos gazdálkodással, 2000 hold termőterületen termett.

30 A vízimalmok átlagos évi kapacitása 100 tonna volt. A XVII. század közepéig változatlan nagyságú termőterületek mellett, a termelékenység növekedése nem volt számottevő. A vízimalmok 50—60 százalékos termelési kapacitással dolgoztak.

31 A malomstruktúra elsősorban kapacitásnövekedéssel igazodhatott a XVIII—XIX. század fordulóján megváltozott miskolci gazdasági élethez. E változás legfőbb mutatója a kereskedelem volt. A város földrajzi helyzete révén Felső-Magyarország és Észak-Európa felé irányuló kereskedelem fontos átmenőállomása lett. Felső-Magyarországon és Lengyelországban a miskolci piac termékeinek korlátlan felvétele a XIX. század harmincas éveiig biztosított volt.

32 A termékmennyiség növelésének két útja volt lehetséges. A meghatározott, egyben korlátozott termőterületek jobb kihasználása, valamint a kereskedelmi forgalom minél expanzívabb felvirágoztatása. A kortárs geográfiai és statisztikai munkák szerzői egyértelműen arra utalnak, hogy a termelékenység növekedését nem az extenzivitásban, hanem a termőterületek hatékonyabb kihasználásában kell keresnünk.

33 „A József császár alatt tett vizsgálatok szerint a legszebb, legsikeresebb búzát termik egész Magyarországban." A miskolci és Miskolc környéki mezőgazdasági körzetben elért gabonater-