A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Vajna György: Az Esztramoshegy barlangjai

lehet lejutni a kürtőkkel áttört üregrendszer legalsó termeibe, ahol egy 60 méter hosszú és helyenként 12—15 méter széles barlangi tó képviseli az élő karsztvízszintet. A tó mélységét nem ismerjük. Felderítésére egy évtizeddel ezelőtt a barlangot kutató Pénzügyőr S. E. fiataljai, Kalinovits Sándor vezetésével megkísérelték a víztükröt határoló sziklaszakaszok átkutatását, esetleges vízen túli, további járat felfedezésének reményében. A nagy nehézséggel mélybe szállított gumicsónakkal azonban sajátos módon szenvedtek hajótörtést. A tó közepe táján egy éles felületű, víz alatti zátony kihasította a csónak fenekét, s a kutatók kénytelenek voltak viszszaúszni kiindulási pontjukra. A tó víz alatti részét, környezetét tudomásom szerint azóta senki sem kutatta, miután a búvárfelszerelések leszállítása a nagy nehézséget jelentő függőleges szakaszokon, a tóhoz vezető további út nehéz terepviszonyai miatt, csak rendkívüli szervezettséggel, technikai felszereltséggel és létszámmal oldható meg. A csónakot elsüllyesztő, s a térképen „Átok-zátony" néven szereplő sziklataraj víz alatti világa így továbbra is őrzi titkát. A Rákóczi 1. sz. barlanghoz viszonyítva, ennek a rendszernek képződményei szegényesnek tűnnek, noha itt találni szép cseppkövesedést, borsókőszerű kalcitbevonatokat. A barlang sajátos oldásformáival, tektonikai jellemzőivel jobbára a szakember számára nyújt maradandó élményt. A járatrendszer további szakszerű kutatása még nóvumokkal szolgálhat, de erre csak a barlangkutatás anyagi és technikai eszközeinek jelentősebb fejlődése után kerülhet sor. Összegezve az eddigieket: az Esztramos-hegy még a kőbányászatnak áldozatul nem esett barlangjai minden vonatkozásban legbecsesebb természeti ritkaságaink, értékeink közé tartoznak. A Rákóczi 1. sz. barlang a maga páratlan képződményvilágával nemzetközi figyelmet érdemel, s a távlati tervekben érdemes volna idegenforgalmi megnyitását is napirendre tűzni. Addig azonban a barlangok tudományos feldolgozása mellett megóvásuk a legfontosabb feladat, amit mind a további bányaművelés, mind a látogatás vetületében kiemelten kell számításba venni. Minden erőszakolt vészharangkongatástól eltekintve, az a helyzet, hogy a még meglevő barlangokat további pusztulás fenyegeti, biztonságos megóvásukra még nem tettünk meg minden intézkedést. Márpedig helyrehozhatatlan veszteség érné természeti kincsegyüttesünket, ha a jövendőben kialakítandó aggteleki nemzeti park Esztramost nélkülözni kényszerülne. . . VÁJNA GYÖRGY Irodalom Dénes György: Esztramosi barlang. Karszt- és barlangkút. Tájékoztató, 1964/4. 79. Dénes György: Az Esztramos-hegy nevének kérdéséhez. Karszt és barlang. 1974. 17—20. Jánossy Dénes: Gerinces őslénytani kutatás az Esztramoson. Karszt és barlang, 1969/5. 2. Jánossy Dénes: Ujabb őslénytani kutatások az Esztramoson. Karszt és barlang, 1970/6. 6—8.