A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Vajna György: Az Esztramoshegy barlangjai

10 méter széles és mintegy 30 méteres mélységbe húzó, függőleges, helyenként áthajló sziklafalon kell leereszkedni kötélzet vagy kötélhágcsó segítségével. A szakadékszerű lejárat alján még mindig erős lejtésű robbantási törmelékből származó feltöltődésen vetheti meg az ember a lábát. A teraszszerű törmelékhalom néhány méter után függőlegesen törik alá, és mintegy 5—6 méterrel mélyebben feltárul a barlang 1. sz. tavának tükre. Ez a több száz négyzetméternyi felületű barlangi tó lényegében a rendszer élő karsztvízszintjének reprezentáns képviselője, a tszf. fölötti 150 méteres szinten. A veszélyesen lejtő feltöltődésről széttekintve, impozánsan félelmes látvány tárul a látogató szeme elé. A kupolaszerű, többszörösen tagolt barlangboltozat szinte beláthatatlan magasságban sötétlik. A tó szintje felé ívelő déli oldalon fehéren csillogó cseppkődrapériák húzódnak elérhetetlen magasságban, rendkívüli gazdagságban díszítik a tó fölé tartó, üstösen oldott sziklafalakat. A barlang száraz járatát a törmelékhalomtól bal kéz felé lehet követni újabb, nagy gyakorlatot követelő leereszkedés után. A katlanszerű mélyedés többszörös letöréssel lejt déli irányba, ahol végül is egy széles boltozat alatt eléri a tó szintjét. A barlangi tó partjáról északi-északnyugati irányba vezet tovább az út, ezúttal azonban felfelé, viszonylag már könnyebb sziklamászással lehet feljutni egy, a tóval párhuzamos irányban futó hasadékfolyosó előterébe. A helyenként három méter szelvényszélességű folyosó meredeken felfelé ível, majd több, teljesen függőleges sziklafal nehezíti a bejárást. Ebben a szakaszban már mind dúsabbak a különféle cseppkőformátumok, az oldalfalakat gömbös kifejlődésű kalcitok tömege borítja. Négyméteres, újabb függőleges kapaszkodás után tovább folytatódik a hasadékfolyosó, 40—45-ös fokban ível fölfelé. Ebben a részben már szinte leírhatatlan gazdagságúvá válik a képződményegyüttes pompája. A folyosó látszólagos végpontja közelében páratlan gazdagságban jelennek meg a Rákóczi-barlang egyedülálló, úgynevezett excentrikus, fürtös sztalaktitjai. A brüsszeli csipke képzetét keltő cseppkőzuhatag csaknem teljes egészében kitölti a járatot. Száz és száz karvastagságú, kápráztatóan csillogó függőcseppkő alkot valóságos ,,orgonasíp"-erdőt. A sztalaktitcsapok felületére utólagosan rákristályosodott, feslő virágbimbóhoz hasonló, csipkésen áttört kalcithalmaz alkot itt bámulatos szépségű fürthalmazokat. Az oldalfalakat itt még az előzőeknél is változatosabb gömbös szerkezetű képződmények dekorálják, az üvegesen áttetsző kalcitgyöngyök tízezrei szőnyegként borítják a sziklafelületeket. Ezt a folyosószakaszt annak idején a barlangot kutató Szilvássytestvérek „Aranykalitkának" nevezték el. Sajnos, az „Aranykalitka" érintetlen pompájában ma már csak a színes diafelvételekről, a jól sikerült fekete-fehér fotókról lehet gyönyörködni. 1972—73 között gyanított, de ismeretlen tettesek vandál pusztítást végeztek a képződményekben. Az „Aranykalitka" fürtös cseppköveit jóformán az utolsó szálig kirabolták, ezeket szerencsés esetben a budapesti magángyűjteményekben, de ami félő, talán a külföldi gyűjtők vitrinjeiben lehetne fellelni. Tudományos feldolgozásra, bemutatásra Magyarországon már csak 3 darab, 80 centiméter hosszúságú „fürtös cseppkő" áll rendelkezésünkre, ezek a tatai