A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Vajna György: Az Esztramoshegy barlangjai

4. kép. Borsókő-cseppkőegyüttes az esztramosi Rákóczi-barlang (1. sz.) hasadékfolyosójából értelmezést adnak az esztramosi barlangok kifejlődésére. E barlangok genetikájával kapcsolatban a következőket írja Kordos László: .,A barlangokat részletesen kutató Szilvássy Andor és Gyula (1966) szerint a barlangrendszerek érdekessége, hogy a cseppkövek kialakulása után a hideg és meleg víz többször váltotta egymást. Korábban Pantó G. (1948) a kevésbé meleg vagy esetleg hideg karsztvíz hatásával magyarázza a barlangok létrejöttét, de 1956-ban már egyértelműen a hideg karsztvizes hatást jelöli meg. Magam a barlangok elsődleges keletkezését a hideg vizű, karsztvízszint alatti (freatikus) zónában történt oldással magyarázom. A karsztvízszint alatti oldásra utal a barlangok egy szintben való elhelyezkedése, a klasszikus hévizes barlangokra jellemző gömbfülkés kifejlődés teljes hiánya, a barlangi üledékek és azok rétegeződése A borsókövek és görbe cseppkövek már régen nem a meleg vizes barlangok jelzői. A karsztvízszint alatti tágulást legjobban az eredeti barlangfal oldott üstjei bizonyítják. Ezek 25—40 cm átmérőjű, 10—15 cm mély, homorú gömbfelületek, amelyek a barlang teljes mészkőfelületén megtalálhatók. Jelenleg a Rákóczi-barlangban e forma keletkezését közvetlenül is lehet tanulmányozni, a karsztvízszint felszínétől 4—5 m mélységben. Az elsődleges karsztvízszint alatti oldás után az üregek vízmentessé váltak, valószínűleg az alsó pliocénban, s azokba a középső pliocén legidősebb fázisában sárga agyag halmozódott át. Ezt követően, szintén a középső pliocénben, annak még mindig idősebb fázisában, az álló vízből kivált vastag barlangi kalcit rakódott le, néhány helyen agyagos betelepülésekkel. Erre a rétegsorra települtek a cseppkövek, majd a kérdéses keletkezésű görbe cseppkövek. A barlang rétegeit keresztül-