A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Vajna György: Az Esztramoshegy barlangjai

hetett a klasszikus hidegvizes—karsztos, illetve patakos (gyűjtőterület -f­víznyelő + forrás) fejlődési modelljébe beilleszteni, annak ellenére sem, hogy a hévizes eredetű barlangokra jellemző gömbfülkés felépítés hi­ányzik az Esztramos-hegy barlangjaiban. (Saját vizsgálódásaimra utalva, korábban a gömbfülkés felépítés, elrendeződés hiányát tektonikai és hid­rodinamikai megfontolások alapján, magam sem tartottam a hidegvizes genetika egyértelmű bizonyítékának, illetve a hévizes eredet kizáró oká­nak, minthogy az erőteljes tektonikus preformáció adott esetben nem kedvez a gömbfülkés kifejlődésnek. Lásd: kisstrázsa-hegyi hasadékbar­lang.) Az elmondottakon kívül a melegvizes eredetet látszott igazolni egy, a régi vasbánya 7. szintjén behajtott táróval feltárt, illetve harántolt közepes méretű barlangkaverna is. Ebben az üregben 15—20 millimé­tert is elérő, a c tengely irányában megnyúlt, véső alakú végződésű ara­gonit romboéderek páratlanul gazdag tűszerű halmaza telepedett az üs­tösen korrodált sziklafelületekre! Az ebből a kavernából begyűjtött kép­ződményeket 1975-ben Szentiványi Ferenc mikroszkópos optikai és ké­miai (Meigen-próba) vizsgálatai során aragonitokként határozta meg. Pil­lanatnyi ismereteink szerint az ilyen kifejlődésű aragonitképződést a CaCo;!-ban gazdag, 30 fok körüli vagy ennél magasabb hőmérsékletű vizek ásványos kiválásának tartjuk. Elméletileg felmerült ugyan annak a lehetősége, hogy „anyagidegen" ionok kristályrácsba való beépülésével alacsonyabb hőmérsékletű, illetve a hideg vízből is válhat ki aragonit, de ezt általában és kiváltképp az esztramosi kaverna esetében sen­ki sem bizonyította. Ennek megtörténtéig a kérdéses barlangüreg kép­ződményeit melegvizes kiválásúaknak kell tartanunk. Az elmondottaktól függetlenül és az aragonitos barlangkavernát el­különítve, a legújabb vizsgálatok tükrében mégis úgy tűnik, hogy az Esztramos-hegy barlangjainak kialakulását mégsem köthetjük -— leg­alábbis klasszikus értelemben nem — az ún. hévizes genetikához. Kordos László utóbbi években végzett, korszerű földtani szemléleten alapuló vizsgálatai ugyanis más, az eddigieknél kevesebb ellentmondást hagyó 3. kép. Az „Aranykalitka" fürtös-csipkés cseppkövei

Next

/
Oldalképek
Tartalom