A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Vajna György: Az Esztramoshegy barlangjai

bányászkodás azonban a zömmel triász wettersteini mészkőből felépült hegy gyomrában rejlő barlangok, kisebb-nagyobb kavernák sorozatát tárta fel, illetve nyitotta meg. Ily módon nem kevesebb, mint 14 szabad légterű és 3 teljesen feltöltődött (fosszilis) üreg vált ismertté, kutathatóvá. Az elmúlt évek tudományos igényű vizsgálatainak eredményeként igazolódott, hogy a hegy mészkőtömegében kialakult üregek egy része a földtörténet harmadidőszakában, az alsó pliocénban képződött, így Magyarország legidősebb, mintegy 3—4 millió éve kioldódott barlangjai az esztramosiak. A későbbiekben majd részletesebben foglalkozunk az itteni barlangok páratlan formagazdagságú és szépségű képződményvilágával, a fosszilis üregek rendkívüli jelentőségű őslénytani maradványaival, amelyek együttesen kontinentális vetületben is egyedülállóvá avatják Esztramos barlangjait. A hegy nevének problematikája. Esztramos neve az utóbbi évtizedekben kiadásra került térképeken, szakirodalomban, turistakalauzokban és egyéb kiadványokban többféleképpen szerepel. Találkozunk többek között Osztromos, Esztromos és Ostromos megjelöléssel. E sajátos „nyelvi" zűrzavarban legutóbbi kutatásaival Dénes György teremtett rendet, s egyértelműen bizonyította az Esztramos név eredetiségét, kizárólagos helyességét, Ezzel kapcsolatos munkája során egyúttal jól áttekinthető képet acl Esztramos környékének történeti múltjáról. „Szentandrás és Rákó faluk már az Árpád-korban is álltak, több középkori oklevél említi őket. Szentandrás lakói eredetileg hospesek voltak, ezek cseh vagy délnémet bányásztelepesek lehettek, akiket a XI. vagy XII. században telepített ide valamelyik királyunk, valószínűleg az esztramosi ércbányák művelésére. A színmagyar környezetben a telepesek gyorsan elmagyarosodtak, a XV. században hospes voltukat már csak kiváltságos jogállásuk jelezte. Az Esztramos névvel — eddigi ismereteink szerint — Bél Mátyásnak az 1720-as évek táján készült latin nyelvű kézirataiban találkozunk először. . . Itt bukkantam rá az egyik latin nyelvű kézirat fotóján Tornaszentandrás és Bódvarákó néhány soros említésére. Mindkét falu leírásában, tehát a kéziratban két helyen is szerepel az Esztramos neve, Rákónál jelzővel is bővítve: »praecelsus nions Esztramos«, vagyis „az igen magas Esztramos hegy'"-ként leírva. . . Az Esztramos névvel ezt köve1. kép. Tűkristályos aragonithalmazok a 7. szint táróbarlangjából