A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kunt Ernő: Kísérlet sírjelek népművészeti elemzésére

4. kép. Fejfa a szőlősardói református régi temetőből szerűen záródó tetőrész — melyből az asszonyok sírj elein kis konty emelkedik ki —, valamint a frontsík erőteljes tagolása jellemzi. A függőleges elősík megbontatlan alsó és felső harmada — ezek adnak helyet a feliratnak és síkdíszítményeknek — változatos formacsoportból komponált, a frontsíknál keskenyebb plasztikus egységet zár közre. Bár a hasábformát megbontja a sajátos térdíszítmény, mégis a zárt alapforma az uralkodó. A nagy sík felületek fegyelmezően zárják le a plasztikus díszítmények dús együttesét. A két tornakápolnai és a szőlősardói sírjelek (7—9. képek) a vidék azon fej facsoportját példázzák, amelyeknél az oldalsíkot is megmunkálták az elősík változatos hatása érdekében. így az alapforma már két egységből tevődik össze: a függőleges hasáb törzsrészéből és a fekvő henger fejrészéből. A két tornakápolnai fejfa a legegyszerűbb változatokat mutatja. A térélményt a két egyesülő forma — henger és hasáb — aránya és egysége nyújtja. A 9. kép szélsőséges — feltehetően városi hatásra kialakult — változatot mutat. 2.2. Több nézetre szánt fejfák A vizsgált területen kevés számban találhatók szoborszerűen megmunkált fejfák is. Ezeket kivétel nélkül, mintegy két évtizeddel ezelőtt vagy