A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Adatok a teknővájó cigányok munkájához

24. Bátky Zs.: Fejel (cervical). N. É. XXIII. (1931) 129. 25. Bátky Zs. i. m. (1938) 8. 26. Bátky Zs. i. m. (1938) 8. 27. Györffy I.: A belényesi kastélyhoz tartozó javak összeírása. (1704.) N. É. XIX. (1927.) 32. 28. Molnich K.: Székes-Fehérvár városa levéltárából. Magyar Nyelv X. (1914) 87. 29. Gunda B. i. m. (1951) 281. 30. Bátky Zs. i. m. (1909) 8. 31. Kiss G.: Ormánsági szótár. Budapest, 1952. 562. 32. Bátky Zs. i. m. (1909) 78. 33. Bátky Zs.: Farkas Sándor magyar néprajzi gyűjteménye. N. É. IV. (1903) 41—43. 3A.Garay A.: Szlavóniai régi magyar faluk. N. É. VII. (1911) 246. 35. Bátky Zs. i. m. (1938) 5. 36. Bátky Zs. i. m. (1938) 5. 37. Bátky Zs. i. m. (1938) 5. 38. Bátky Zs. i. m. (1938) 5. Adatok a teknővájó cigányok munkájához A Magyarországon élő cigányság rendszeresen dolgozó rétegét alkotják a teknős cigányok. A magyar lakosság körében is őket becsülik meg a legjobban, mert állandó munkával keresik meg kenyerüket és készítményeik a paraszti háztartások számára sokáig nélkülözhetetlenek voltak. ..A mi munkánk mindig értékes volt, meg tudtunk élni a munkánkból" — mondta Oláh József teknővájó mester.

1 A teknővájás öröklődő mesterség, Oláh József is apjától tanulta. A Szabolcs megyei Vencsellőn laktak és 12 éves korától rendszeresen járta apjával a környékbeli falvakat. Négy-öt év alatt elsajátította a teknőkészítést. „Tanult mesterség a mienk" — tartja a teknővájásról. Nősülése után önállósodott, és előbb Vencsellőn, majd a Zemplén megyei Felsőbereckiben telepedett le. Itt azonban főleg csak télen lakik, az év nagy részében a Bodrogköz, Hegyalja és a Hegyköz falvaiban dolgozik, ahol megfelelő fát tud beszerezni. A két világháború között még bőven volt munkája. Egyrészt az ipar fejletlensége miatt több faedányre (teknő, fatál, kanál) volt szüksége a lakosságnak, másrészt több fa is állt rendelkezésre. Régebben az uradalmakban és azoknál a parasztgazdáknál dolgozott, ahol megfelelő fát tudott szerezni.

2 A nagybirtokosoknál rendszerint az erdőben telepedett le, maga válogatta ki a fát. Gyakran 100—150 darab teknőt is készített egy helyen. A késztermékeket vagy kettéosztották és mind a fa tulajdonosa, mind a teknővájó értékesítette a sajátját, vagy pedig a cigány adta el az összes teknőt és a pénzt elfelezték. A parasztgazdáknál úgy dolgozott, hogy a gazda adta a fát, a teknővájónak kellett kivágni és azt készített belőle, amit a fa tulajdonosa kívánt. Az árut itt is megfelezték, de előfordult, hogy az teljes egészében a gazdáé lett, a teknőkészítő pedig pénzt, esetleg kosztot kapott a munkájáért. Nagyon ritkán a fát vette meg valamelyik faluban, ott helyben elkészítette a különböző faedényeket és vásáron értékesítette.