A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodó Sándor: Fazekas mesterlegények Miskolcon 1768-tól 1872-ig

mit sem tudunk. 11 A miskolci névjegyzék vizsgálata azt mutatja, hogy 1768-tól 1894-ig zömmel színnel is jellemzett virágneveket választottak a legények: „választott virág nevet sárga Tulipány", „piros rozsa szál", „kék liliom szál", „pünkösdi rózsa szál", „sárga viola". Sok név termő fa virágát idézi: „hársfa virág szál", „eperfa virágszál", „császár körtvél virág szál", „cseresznye virág szál", s más termesztett és vadon termő nö­vényeket: „fődi mogyorófa virág szál" (1775-ből), „feir dohány szál", „Krumpli virág szál", „Csipke bokor", „Lentse virágot", „uborka virág­ját", „Nyul sóska virág szál", „Tatárka virág szál". „Len virágját". Van azonban a virágneveknek egy olyan csoportja, amely nem való­ságos virágot fed, hanem egy-egy fogalmat, tárgyat vagy élőlényt emel e szokás körébe. PL: „Istenfa szál", „fog Hagyma koszorú virág Szál", „vá­lasztott virágja fenyu Fa", ..Nyári Dungo Virág", „Ostor menyfa virág szál", „választót virág német tzipelő", „Gerebeny virág szál", „Ne felejt­kezzél rólam virág szál", „Ne nyúlj Hozzám Virág", „ijesztő virág", „Han­gya virág", „szent virág", „kementze virág", „manna virág", „kullants virág", „bolha virág", „kokas virág". E kategóriába illenek még a követ­kezők: „Választott magának virágok közül négy óra virágot", „vas fü vi­rágot", „választván magának zidó Szákálát", „választott virágot Bikfát", „Szalma virágot", „álmában költ vijolát". „Szűz Leány virágot", „Nap­sugár virágot", „Kenyér virágot", „Igazság virágját", „Palyinka virágot". Még ebből a sorból is kiugrik egy 1798-as adat, amikor egy egri legény (Pasternak József) saját — s egyúttal egy répaféle — nevét választotta: „virágja Pasternak virág", s egy 1808-as adat, ahol egy késmárki legény „ződ mélun török nyelvbül való virágot" vláasztott. A virágnév nem lehetett egy-egy legény állandó jellemzője, de egy időben a legények egymástól megkülönböztető jegye sem. Ha a legény többször visszatért Miskolcra, nem választotta mindig ugyanazt a virág­nevet. Ganaj Márton jolsvai legény pi. 1814. július 17-én „tubarosa virá­got", az 1815. július 23-i visszatértekor „répcze virágot" választott. 1824. július 20-án. a hejőcsabai Ország József és Fogarasi István egyaránt a „Tejes Vijola" nevet jegyeztette be. Egyszerre három gálszécsi legény lé­pett be a társulatba 1826. január 8-án. Közülük Lang József „Rózát", Korin György és Csorba János „fiolát" választott virágnevéül. A szokás­ra vonatkozóan nem tartalmaznak adatot sem a legénytársaság artikulu­sai, sem a büntetőlajstromai. Űgy tűnik ezek alapján, hogy a virágnév választásának szokása egy a kézművestársaságok ugyancsak változatos és gazdag szokásvilágából. Lényeges jegy, hogy csupán a fiatalok között ismeretes. Analóg eseteit Sümegről 12 és Szekszárdról ismerjük, ahol a XVIII. század elején a legé­nyek keresztelés révén kapták meg virágnevüket, s volt keresztapjuk és keresztanyjuk is. 13 A virágnévválasztás és a keresztelés értelmét, magya­rázatát azonban az idő teljesen elmosta. Lehet, hogy a szokás mélyen gyökerezik a nép színszimbolikájában, de valószínűbb, hogy a társasá­gi szokások egyike, amelynek a fazekas legénytársasági névjegyzékek ed­dig a kizárólagos emlékei. BODÓ SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom