A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Acta Ethnologica Slovaca 1. (Fügedi Márta)

területén végzett kutatásai alapján. A zárt udvarok előfordulását a Magas-Tátra két szomszédos településén vizsgálja, s ezt a családforma elemzésével összekapcsolva új végkövetkeztetésekre jut. Az egymáshoz közel fekvő, hasonló földrajzi-természeti körülmények között elterülő falvakban különböző a házépítési forma, a porta elrendezése. A zárt udvarok keletkezését tehát nem magyarázhatjuk egyértelműen a védelmi funkcióval, a ház biztosítására való törekvéssel. A szerző kutatásai szerint e két közeli település eltérő udvarformája a családrendszer különbözőségéből adódik. Václav Frolec (Brno) a kárpáti típusú házak elterjedésének nyugati határáról ír. A Keleti-Morva terület és Szilézia vidékén végzett kutatásokat, és a népi építkezés alapkomponenseinek elemzésével vonja meg az elterjedés határait. Alfred Fiedler (Drezda) pedig egy jellegzetes szász háztípus formai változatait vizsgálja a Szász-Svájc területén. Barlanglakásokkal, földalatti építményekkel három szerző is foglalkozik. E témában különösen aktuális a barlanglakások formája és a benne lakó család struktúrája közötti összefüggések vizsgálata. Ehhez a kérdéshez hoz adalékokat Ján Botik (Bratislava) tanulmánya a bulgáriai Bozurica községből. Az objektumot a 19. század második felében építették. Két traktusból áll, melyek egymásra merőlegesen helyezkednek el. Az oldalsó, kisebb rész (kufnja) belülről tagolatlan, a nagyobb házrész viszont több belső térre oszlik. A mellékhelyiségeket nem fal választja el a központi résztől, hanem azok padlójának a szintje mintegy 90 cm-rel magasabban van. A kutatás időpontjában (1969) a leírt lakást már nem lakták, a 20-as évekig viszont egy kb. 17 főből álló nagycsalád lakóhelye volt. A nagycsaládi együttélés vonásai visszatükröződnek abban a formában és módban is, ahogy a család a lakóhelyet használta. Az oldalsó traktusban egy nyílt tűzhely (ogniste) és egy négyzet alakú kályha (pest) állt. Ez az egység (kufnja) a konyha funkcióját töltötte be; itt étkeztek és ez volt az élelmiszer tárolóhelye is. A helyiség más, a munkához kapcsolódó szervezeti, társadalmi és ceremoniális funkciót is betöltött, a közös családi élet színtere volt. A főrészben két, 2x2x0,9 m-es agyagpadka (prastnik) található. Itt aludtak a családtagok, és ebbe a helyiségbe az állatokat is beterelték. A leírt objektum olyan komponenseket mutat, melyek két házforma architektonikus elemeinek keveredéséről tanúskodnak. Az építmény nincs a talaj szintje alá süllyesztve, az elemek nagy része azonban a barlangszerű építményekhez hasonlítja. Richard Jefábek (Brno) tanulmányának célja a különböző jellegű és típusú földalatti építmények földrajzi elterjedésének felvázolása. A szerző részletesebb figyelmet szentel a tunéziai Szahara északi felén található földalatti építményeknek, ahol módjában állt személyes gyűjtőmunkát is végezni. Az építményeket vizsgálva elkülöníti azokat az objektumokat, melyeknek még nincs mesterségesen épített, kiképzett tetejük, erre a célra csak természetes föld-, illetve kőzetréteg szolgál, a már félig mesterséges tetőszerkezettel ellátott építményektől. A két típust térképre vetítve és összevetve megállapítja, hogy az első a Földközi- és a Fekete-tenger vidékének déli felén jellemző, míg a másik típus az Al-Dunától Európa felé terjed. Feltűnő, hogy az egész Kárpát-vidéket szinte elkerüli, és e te9* 131