A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Miskolci diák lengyelországi utazása 1839-ben

r szegetik nagy darabokban a' sót, szint ugy mint a' köveket fejtik a' bányákban. Ki 40. évig itt dolgozott nyugpénzt kap, de a' sápadt arczok azt mutatják hogy illy munkában 40. évig csak ritka élhet meg. A' sóban bizonyos északról délre menő ereket mutattak, mellyek itt olly szolgálatot tesznek, mint tengeren a' magnes tő. Vezetőink egy üregben mondák, hogy most épen a' város piacza, majd tovább hogy a' fogadó alatt, mellyben szállottunk, vagyunk. I. Ferenc és nője itt jártuk emlékére derék magos két pyrammisok emelvék, deák felírással, magában értődik, hogy sóból, mert itt az egész világ sóból van. 136 ölnyi méllységig érvén kezdénk feljebb, feljebb menni, 400 ölnyi mellynek mondák vezetőink [20a] a' bányát, a' közhasznú ismeretek tára 100-ra teszi. Azt állíták, hogy 700. év óta használtatik e' bánya, mostani mérnöke Ferdinandi nevű magyar. Rainer emlék oszlopa igen szép fehér átlátszó sóból készült, Károly h[ercze]

g saját kezeivel töltvén meg egy hordót sóval, az befénekelve mutogattatik, a' só leverésére általa használt bunkóval együtt. Egyik fő nevezetesség még itt a' kápolna, melly Antonionnak van szentelve. Itt sóból faragvák az egyházi készületek, de az idő ezeken is, kíméletlen nyomait hagyá immár rombolásának, az oltár feszülete előtt térdeplő só alakok már meglehetősen kopottak, a' szónokszékbe felmentem. Évenkint egyszer Június 3. án szokott itt isteni tisztelet tartatni. Midőn ismét a' fával béllett folyosókat el érénk vezetőink lökésére egy általunk nem is sejtett ajtó nyilván meg, egy kivilágított terembe léptünk be, melly Lentuch termének hívatik, ennek egyik végében, mint egy oltár alakra készült kép különféle színezete átvilágítva ragyogott, tánczolásra alkalmas padozatán útitársaimnak keringőt járni kedvek jővén magam is tevék egy fordulatot. Sz[űcs] S[ámuel] úrral, a' föld alatti és illy mélységbeni táncolhatásnak alkalmát, melly egyszer is az életben ritka embernek ajánlkozik, használni akarván. Egy sókamrácskában a' legjobb izű vizet ittuk, melly annyi só közt is el nem veszti jóságát, itt különféle színű sókat találánk a' munkások által ritkaság gyanánt félrerakottakat, és emlékül só könyvecskéket, kireszteket, csillagokat stb. vásáriánk. Módunk lett volna magunkat bialbőrben felhúzatni, de mivel sokan valánk, csakugyan egyszerre fel nem húzathattunk volna, inkább gyalog menénk fel fele is, úgy is a' lépcsők, úgy a' fából mint sóból készültek, elég kényelmesek. Csak egy helyt, midőn a' kápolnához közelgeténk másztunk lajtorján, ez is alkalmasint út rövidítés végett történt. Kiérvén a' föld gyomrából d. u. 3.-ra 2. negyed vala. Bányászkísérőink megvisgáltattak, ha nem dugott e el sót valamelyik. Adtunk a' vezető tisztnek jutalmul 15. vcz. frtot. miből 12. en lévén egyre egyre 1 frt. 15 xr. vcz. esett, a' tiszt az ő kezébe adott pénzből elégíté ki a' kísérőket. Egy oldalszobában az emlékkönyvbe beírtuk nevünket, és itt Wielicskának és fürdőjének (:mellyet nem láttunk:) rajzát megvettük. Azon útról, mellyen jövénk, a' Krakótól oldalt eső Wielicska kedvéért, elkellvén térnünk, más úton utaztunk haza fele, mint mellyiken jövénk. Gdou [20b] nevű falu esék erre utunkban, átmentünk a' Rába vizén, elesteledvén csak hamar, egy az útfélen magányosan eső szegény 'sidó korcsmában háltunk, én a' szekérbe feküdtem. 23- án reggel 4. órakor tovább hajtatánk, egy korcsmánál reggelizvén, mulatságot szerze nekem egy lengyel ;

sidó azzal, hogy ő halattisztítva olvastatott egy gyermekkel, kit midőn hibázott könyökével lökött oldalba, 's igen furcsa éneklő hangon vontatva olvasott a' gyermek. A' Bochniai kerületbe érve átmentünk Limanoviczen, ebédünk egy magányos korcsmánál. A' Sandeczi kerületben új Sandecz városát értük. Az égen kettős szivárványt láttunk. Üj Sandecz városa dombon épült kerítésének maradványi még fennállának, házai városiasak, vannak több boltjai, mellyekben egyet mást igen olcsó áron vásáriánk, egy szörnyű hosszú fahídon keresztül mentünk. Biegonicon túl a' Sandecnél, nagy eső ért utói, amellyel járó mennydörgést már rég hallók, esteledvén az idő, nem volt kedvünk tovább ázni, azért is éjeli szállásra bementünk egy útféli korcsmába, mellynek földjén határőrök társaságában háltunk. 24- én korán útnak eredvén átmentünk Mniseken, Groneston, itt reggeliztünk a' korcsmárostól jó ízű kenyeret vettünk, magyar országba e' tájon beérve örömmel üd-