A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: A boldogkőváraljai kastély

egyre élénkülő hazai és nemzetközi turizmus, idegenforgalom számára is a szépségükkel és érdekességükkel egyre nagyobb tömegeket vonzó régi építészeti alkotások. De ezenfelül mindnyájunk számára környezetünk, mindennapi életünk örömet adó, megszépítő elemei. DÉTSHY MIHÁLY A boldogkőváraljai kastély Boldogkő vagy Boldogkőváralja nevéről legtöbbször a boldogkői várra, a várral kapcsolatos emlékekre gondol az olvasó. A Hernád magyarországi szakaszának festői völgyében utazók figyelmét ugyancsak a völgy peremén, a 737 méter magasságú Magoska és a 668 méteres Nagykorsóshegy előterében emelkedő sziklatarajon megépült középkori vár, a boldogkői vár ragadja meg. Az útikönyvek és idegenforgalmi ismertetők is Boldogkő, Bodókő, Bódvakő várának leírásával, történetével, a közelében talált őskori teleppel, a közelben levő természeti szépségekkel, a kőzetképződés és átalakulás — védett — természetvédelmi területével foglalkoznak,

1 s igen kevés szó, vagy néhány sor jut csak a várhegy déli oldalán levő település — Boldogkőváralja — több mint két évszázada fennálló értékes kastélyára. Ez a kastély pedig érett barokk-építészetünk egyik jelentős emléke

; melyet Rados Jenő a „Magyar kastélyok" c. művében — a Mária Terézia uralkodása alatt épült, kétszáznál jóval több kastély és úrilak körében felsorolt 32 kastély között — az építészetileg legjelentősebbek egyikeként említ.

2 A hivatalos műemléki jegyzékben a kastélyról a következő adatok szerepelnek: „M. Kossuth u. 2. (2011) járási TBC-kórház, v. Zichy—Péchy kastély, barokk, 1768".

3 A Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén levő 61 — műemlékileg védett — kastély és udvarház közül 27 a műemlék és 34 a műemlékjellegű; a boldogkőváraljai a műemlékek közé tartozik. Ennél a kastélynál jól látható az, hogy a barokk-kori építész nagy egységekben gondolkodott, a tervezési tevékenységét az épület járulékos létesítményeire, az épület környezetére is kiterjesztette. Harmonikus egységre törekedett. Helyszínrajzunkon (1. kép) látható, hogy a XVIII. század második felében épült kastélyok szinte típusos szabadon álló, U alakú, díszudvart határoló főépítményéhez, az alápincézett, egyemeletes, a terep kiemelkedő szintjén levő részhez hogyan csatlakoznak a keleti oldalon olyan földszintes és korabeli toldalékszárnyak, melyek a díszudvart majdnem négy szögalakúra zárják le; továbbá a főhomlokzat vonalától mintegy 20 méterrel hátrább hogyan illeszkednek mind délen, mind északon a hosszúkás udvarokat körülvevő (későbbi) gazdasági épületek, s ezek sora hogyan képez a keleti oldalon mintegy 130 méteres hosszúságú zárt hátsó homlokzatot. Az egyes udvarokat kocsi-áthajtó helyiségek kötik össze, és