A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabó Lajos: Néprajzi adatok egy 18. századi kéziratban

hegedűs tzigánynak Karátson János lábot vetvén, el esett, melly miatt más nap meg is holt, így tzigány módon ment az Charon révire." (605.) Volt olyan lakodalom is, ahol nem cigányok hegedültek, hanem török síp szólt és énekesek működtek a három napig is eltartó lakodalomban. 1750. április 21-én Zsujtai Mária lakodalma alkalmával: „Volt szép üdő, sok nép. Musikus tsak Török Sípos. Voltak discantisták az Hegedű helyett Tseppely János és Széplaki György. Folyt harmad napig" (608. lap). A lakodalom alkalmával olykor lövöldöztek is: „minden tánzok meg voltak, másnap lövöldözések közt el indultak" (606. lap). A lakodalmak nemcsak a vígasság alkalmai voltak, hanem olykor gyomorrontás is esett. Pl. „Kinizlei Báthori Kovács György lakodalmi színe alkalmatosságával meg tsömörlöttem és lett keserves nyavalyának oka" (605. lap.), A házasságkötésnél az alsó korhatár 14 év volt még ez időben is, ahogy azt századokkal előbb ennek a tájnak a nevezetes református zsinata, a gönci zsinat 1566-ban szabályozta XI. cikkében: „Senki a 14 éven aluli ifjakat össze ne eskesse."

10 1735-ben feljegyezte: Octobr. 5. Tzigány Moré Gáspárt Dundi Boris 14 esztendős Leánnyal eskettem meg" (596. lap). 1750-ben egy lakodalmi szerencsétlenséget is feljegyez: Ladmotzon referáltak, lakodalmaztak az Bodrok parton némelly Házban; a mikor tánzoltak volna, le ment az Ház az Bodrokba, az benne levő néppel, s oda fult, mint az vízözönben" (347. lap). Temetés. Zsujtai András foglalkozásánál fogva sok temetésen vett részt és alaposan ismerte kora, s vidéke temetkezési szokásait. Ezek egyikéről másikáról feljegyzéseket is készített. A koporsó készítését az ő idejében koporsó építésnek hívták. Ezt rendszerint a molnárok készítették. Leírja, hogy szokásban volt a szeretet és tisztelet kifejezésére a halott koporsójába fényes szegeket verni. Ilyen szegekkel verték ki a koporsón az elhunyt nevét is. 1743. április 13-án temették el Erdőbényén Zsujtai Sárát. „Koporsója fekete posztóval vonva, fényes szeggel verve ez név: Zsujtai Sára" (308. lap). Mikor 1747. január 8-án meghalt Zsujtai András köztiszteletben álló felesége, a svájci származású Ziegler Katalin, az eklézsia tagjai közül sokan fényes szegeket vertek a koporsójába. „Ki terítették illőkép és azon étszaka koporsóba tétettem, s vitettem Tanácsbeliek által az bőv házba. Koporsója szegekkel, mellyek 900-ig voltak, bé veretett." (471.) A halottnak fejfát készítettek, melyre felírást véstek: „fejj fa készítetett Pethő Mih. Molnár és Kolláti Péter által. Ki metzettek az betűk Budai Szabó Ferentz úr által." (471.) A sírban padmalyt készítettek, amely a sírgödör oldalába ásott üreg a koporsó számára. Taktaszadán 1739-ben Kata leánya sírjáról ezt írta: „szép ujj sírt ásattam nekie a Szadai temetőben Tassonyi Mihálynéval által ellenben szép padiamban." (460.) Taktaszadán napjainkban is padmalyt készítenek a sírban. Erdőbényén is padmalyba helyezték a koporsót. 1747-ben meghalt feleségének sírjáról ezt írta: „Melly sírnak Déli oldalában két Leányi Sofia és Sára nyugosznak. feleségem északra jeles padiamban, ajtó van előtte." (471.) Taktaszadán ma is a padmalyt ajtóval, deszkával zárják le. Általános szokás volt a temetés utáni tor, melyet csak a nagyon szegényeknél, vagy pedig vis major esetén mellőzték. így 1748. június 9-én egy temetés után elmaradt a tor: „Tort a pompa szerint nem végezhettek az zápor miatt, mely záporban az Mennykő megütötte s égette Árvái bor házát." (475.) Feljegyzett