A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabó Lajos: Néprajzi adatok egy 18. századi kéziratban

is megszólaltatták a harangokat, mert a megboldogult végrendeletileg „az Pápistákkal kívánta az harangoztatást, hagyott 3 forintokat nekik. Hlyek az Tudatlanok; az Harangozásba vélik az Tisztességet, a mint az Tótok az Tzifra Tzerkóban." (484.) Nyíri Pajkos. 1739. január 10-én feljegyezte Zsujtai, aki akkor abaújszántói prédikátor volt, hogy ezen a napon házasságot kötött előtte Harsányi Ferenc Gombos Erzsébettel. Ez a Harsányi Nagyhalász községből, a Nyírségből került Abaúj szántóra szőlőpásztornak, s egy ízben Zsujtai lovait „megkötötte vala". Most, hogy Zsujtai elé került „baromi erköltséért megfeddettem vala, Nyíri Pajkosnak nevezvén." (599.) Több mint félévszázad múlva Szirmay Antal így magyarázza a nyíri pajkos kifejezés értelmét: „Nyír, Nyírség, nyírfákat termő vidék Szabolcs vármegyében. Mivel az itteni lakók elég kötekedőek voltak, a magyarok nyíri pajkosoknak, nyíri furkóknak, nyalka peczeknek nevezték őket."

8 Ollyan a magyar, mint az ló . . . 1749. február 11-én Erdőbényén ezt jegyezte fel: „Zalkodi Molnár János Visoli Trombitás Évával copuláltatott. Kinek is édes Attya Visoli János régtül fogva az ágyban sínylődik. Mikor főzni akartak, az Kémények le szakatt, azután készítgettek és mikor az Konyhára mászott volna az beteg, onnét le omlott szegény. Még is Virradtig hegedültek, tanzoltak. Ládd ollyan az magyar, mint az ló, az hátát már eszi az holló, mégis nyerít." Hugyos körtvély. A tolcsvaiak 1758-ban nagy ígérettel, holtigtartó papságra hívták meg Zsujtait, de 1760-ban már élni akartak a papmarasztás szokásával. A mélyen elkeseredett Zsujtai 1760. január 8-én kelt levelében így írt a tolcsvai eklézsia elöljáróinak: Fiscalis Dekani Benedek úr jővén Eklésia követségre, emlegette, hogy kérdeznék általa tollem: Kit javasolnék helyembe Papnak (mintha az Férfi mondaná el tsapandó feleségének: Kit javasolnál helyetted feleségemnek?), mert, úgy mond, meg próbainak egy néhányat, nem esvén kedvünkre, kegyelmedet el nem eresztjük. Én így (salva honore) tsak hugyos körtvély volnék." (704.) A hugyos körtvély és annak számos variánsa megtalálható a rátótiádák típusmutatójában.

9 E történet ismerős Délkelet-EuTÓpában, valamint az egész magyar nyelvterületen, itt Zsujtainál van az egyik legrégibb hivatkozás reá. Lakodalmi feljegyzések. Zsujtai a laistromos könyvben több mint száz házasságkötésről készített feljegyzést. Legtöbbször csak az általa copulált házastársak neveit írta fel, de több esetben a lakodalommal kapcsolatos megjegyzéseit is papírra vetette. így leírja, hogy a lakodalom alkalmával volt a kiadó. Ö maga is vitte e tisztet több alkalommal. Voltak nyoszolyó asszonyok, pl, 1749. január 29-én Erdőbényén az ő leányának, Erzsébetnek a lakodalmán „Nyoszoló asszony volt kettő: Zsujtárul N. Waratkai Istvánné, Veszprémi Nagy Sára aszszony, Erdőbényéről Magdó Istvánné Fekete Sára asszony, aki jeles parádét tsinált Tsőreges circumstanciákbul. Mellette volt Nyoszoló Leány Dombi Sára." (607). A lakodalom alkalmával rendszerint cigányzene volt. 1749. január 7-én Erdőbényén az egyik vendég „mikor még az káposztát de more solito vitték volna, urgeálta, hová lettek az Hegedűsök, talán az föld alá buttak..." (606. lap). Csak akkor nyugodott meg, mikor rákezdtek a muzsikálást a sárospataki cigányzenészek. „MDCCXLVIII. 1. Maji Ivanstok Pétert Jerebak Gáspárné Orbán Katával cop. Ezek éltes emberek levén, tanzolással fertéztették lakodalmokat, hol az tánzban az