A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabó Lajos: Néprajzi adatok egy 18. századi kéziratban

Páter Turtsányi Jánost hozták be Plébánosnak, aki eszem-iszom ember volt. Mint tájnyelvi mondást, ma is számontartja legújabb szólásgyűjteményünk is.

5 A melly tőkén gomba és csap nő, megemészti az Tőkét is. Kézirata 300. lapján jegyezte fel ezt a szőlővidéki szólásmondást. Rihes mást is rihesíteni akar. 1738. július 9-én Abaújszántón a német katonák, noha Zsujtai nemes ember volt, forspontra hajtották el a lovait. „Esedezésünkre tsufoltanak, nevettenek, az magunk Hallgatói így vigasztaltak: Próballyuk mi is az Nyomorúságot. Illy rihes mást is rihesíteni akar." Legújabb szólásgyűjteményükben már nem található e mondás. Rúdját emelték. Valakinek a szekerét tolni, emelni mondásunknak egyik régi változata ez. Zsujtai leírja, hogy 1740 január 14-én egyházi gyűlésen Szerencsen az esperes pártjára álltak sokan, s „rúdját emelték Nagyidai János és Tsászári István.' 'Mint az Varga a vásárban. 1741 március 25-én ezt jegyezte fel Zsujtai: új Pápista Imádság parantsoltatott a B. Szűz Máriához, keményen parantsolná meg. Sz. Fiának: veszesse el az Sátán Anglusokat, vízi ebeket, az Hollandusokat; az örök ártalmas ellenséget, az Svevusokat, Danusokat, Silesitákat és minden Kolduló Lutheranus fejedelmeket, hogy ők tsak magok lakjanak, mint az Varga az vásárban. (315. lap.) Mint tájnyelvi mondást megtaláljuk a legújabb szólásgyűjteményünkben is: „Maga van (magára maradt) mint (a) varga a vásárban = egyedül van, egyedül maradt."

6 Ha a húsát velejérért elveszi, vegye el a csontját is. 1746-ben Erdőbényén szőlőt vett Zsujtai Dolinái György árváitól. Az örökösök közül az egyik magának foglalta el az szőlő jobbik részét, a hitványabb részt akarta átengedni Zsujtainak: „Én izentem vissaa: Az a rész a java, ha a húsát velejéért el veszi ő kelme, vegye el egygyben az tsonttyát is." (466.) Rajta Miska módjára. 1748. július 14-én egyházmegyei bíróság elé állították Zsujtait. A bíráskodó papok közül többen „rajta Miska módjára felugorván, az Levelemet sem olvasni rendesen, annál inkább értelmét declarálni nem akarták." (476.) Ez a mondás a következő században is használatos volt a tájon, mert a zempléni Szirmay Antal így írt róla: „A buzdításnak ez a legrégibb formája a magyaroknál, s olyan lelkesítő hatású, hogy ettő

1 felbuzdulva, behunyt szemmel rohanják meg az ellenség homloksorát, hogy kivont szablyájukkal áttörjenek rajta. Hohenlohe herceg (kit a magyarok 1788-ban Holló uramnak hívtak) szerfelett szerette ezt."

7 Tojás üli az tyúkot, az juh dirigállya az Pásztort. 1749. június 2-án a Sátoraljaújhelyen bérmáló gróf Barkóczi Ferenc egri püspök maga elé idéztette a hegyaljai református prédikátorokat. Megtiltotta nekik a filiák, a leány egyházak látogatását, büntetéssel rémítette őket, de „Mézes szókkal is szóllott, mintegy szánván sorsunkat, hogy két-három ember összeüti magát, ki tud bennünket, az Tojás üli az Tyúkot, az Juh dirigállya az Pásztort." (481.) A református egyházban ugyanis a 18. században még gyakorlatban volt az úgynevezett papmarasztás, mely abból állt, hogy minden év végén a gyülekezet tagjai összejöttek és szavaztak, hogy a jövő esztendőre megmarasztják-e papjukat, vagy nem. E döntés ellen nem volt fellebbezés. Amelyik gyülekezet akarta, az ki tudta papját. Figyelemre méltó, hogy ezt a népi mondást egy gróf és barokk püspök használja. Tót tisztessége a cifra Tzerkó! 1750. március 31-én Erdőbényén egy református vallású ember temetésén, hogy nagyobb legyen a temetési pompa, a katolikus toronyban