A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabó Lajos: Néprajzi adatok egy 18. századi kéziratban
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK —— ^^•JL^- I I HUB Néprajzi adatok egy 18. századi kéziratban Rátaláltam egy kéziratos könyvre, melynek címe: Zsujtai Zsujtai András Actáinak Laistromos Könyve. 1725-től 1775-ig tartalmaz feljegyzéseket. A könyv bőrbe kötött, 710 egész ív nagyságú lapból áll, amelyből 222 oldalon vannak feljegyzések, a többi oldal üres. A kézirat történeti, gazdasági, meteorológiai feljegyzéseit 1 , egyházi vonatkozásait már publikáltam.- A Zsujtai-napló orvostörténeti adatait az Orvostörténeti Közlemények tette közzé. 3 A kézirat emellett néprajzi adatokat is tartalmaz és kívánatos, hogy ezek az adatok is nyilvánosságra kerüljenek. Zsujtai András Abaúj vármegyében, Zsujtán született, köznemesi családból 1696. szeptember 29-én, iskoláit Sárospatakon végezte, majd 1722-ben Tigurumba (Zürich) ment akadémiai tanulmányok folytatására. Onnan 1724 novemberében tért haza, magával hozván feleségül egy törzsökös zürichi família leányát, Ziegler Katalint. 1725-ben Zsujtán lett prédikátor, 1729-ben az abaúji Méra lelkésze öt és fél hónapig, 1729-ben abaújszántói prédikátor lett és ott szolgált 1739-ig 1739-ben egy ideig Taktaszada prédikátora. Az egyházközség abban az időben még az abaúj i egyházmegyéhez tartozott. 1739 december 23-tól erdőbényei lelkész, 1758 március 1-től 1760 február 11-ig tolcsvai prédikátor. Ekkor nyugalomba vonult, szülőfalujába, Zsujtára és ott halt meg 1775 június 25-én. Irodalomtörténetünk egy művét tartja számon/' Zsujtai András, leszámítva három esztendei svájci tanulmányútját, egész életét Abaújban és a Hegyalján töltötte. E tájon született, élt, e táj népéletének hatása alatt állott, amint ez feljegyzéseiből világos is. Az abaúji születésű Zsujtai az i-ző nyelvjárását beszélte és használta írásaiban is. A tájnak ez volt a nyelvjárása és Zsujtai nem tudta magát kivonni a táj nyelvi hatása alól. Feljegyzéseinek 10-ik lapján leírja, hogy az abaúj szántói református eklézsia birtokában van egy 1654-ből való aranyozott ezüstpohár, melyet közönségesen szőlő girizdesnek neveznek. Kézirata 28. lapján leírja, hogy a földesuraság tisztjei „írásban ígirtik a Replicát." A 312. lapon a rühös helyett rihest ír. A 321. lapon írja, hogy 1744-ben „az Prussus ellen való insurrectióban Abaúj Vge 50 zsoldost ígírt." A 476. lapon arról ír, hogy 1748-ban egy papi bíróság hogyan ítílt. Az i-zés Abaújban olyan általános volt, hogy a prédikátorok rendszeresen éltek vele, sőt a 17. században a kiváló hitvitázó Czeglédi István kassai református prédikátor, aki 1659—1675 között 16 könyvet írt, valamennyi művében rendszeresen használta az i-ző nyelvjárást. Szólásmondások Eszem-iszom ember. Zsujtai többször használta e kifejezést emberek jellemzésére. így kézirata 16. lapján írja, hogy Abaújszántóra 1686-ban
