A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dankó Imre: A festőművész Balczer György

gatta. Megmaradt továbbra is csendes, visszahúzódó természetében és tovább folytatta munkáját. 1940 áprilisában a Képzőművészek és Műpártolók Egyesülete — a korábbi Debreceni Műpártoló Egyesület utóda — rézkarcaiból nagyszabású kiállítást rendezett. Ez volt az 1904 óta itthon és külföldön állandóan kiállító Balezer utolsó önálló kiálítása. Az emondottak után világos, hogy Balezer György művészetét nem a művészettörténet és a műkritika általánosnak ható mércéjével kell megmérnünk. Senyéit idézve Debrecen akkori, de más vidéki városokra is jellemző képzőművészetéről elmondhatjuk, hogy ,,a festészet és szobrászat mezeje maradt legtovább parlagon, s csak az utolsó évtizedekben találtak megértő, pártoló közönségre, s hogy nemcsak a tömeg, hanem a köz- és szellemi élet vezetői is sokáig közönyösek maradtak a műalkotások iránt. . . Debrecenben az életfeltételt ma is a tanárkodás adja meg a képzőművészet művelőinek legnagyobb részt. Közel húsz képzőművészpedagógus irányítja az ifjúság és a nagyközönség érdeklődését.'"' Balezer tevékenysége is elsősorban a művészi nevelés, a művészeti élet szervezése területén jelentős. Néhány, a Déri Múzeum gyűjteményében levő munkáját nézegetve és elgondolkozva alkotásain, értékeléséhez még egy szempontot szolgáltathatunk. Balezer aprólékos gonddal dolgozott, „míves" alkotásokat készített. Tájképei, életképei éppen ezen tulajdonságaik — mondhatnánk naturalizmusuk — következtében hazánk tájainak, népéletünk nem egy mozzanatának hiteles ábrázolásaiként is felfoghatók. Mint ilyenek a legjobbak közé tartoznak és színvonalas szemléltetésnél, illusztrálásnál nagy szerepet játszhatnak. Alkotásairól nehéz számot adni. Nem volt túl termékeny, idejét elfoglalta a tanítás. Munkái már életében szétszóródtak. Sok található belőlük debreceni családoknál, volt tanítványainál. Minden bizonnyal Miskolcon is van belőlük jónéhány, hiszen szülővárosával való kapcsolatát mindig ápolta. A Déri Múzeumban őrzött és annakidején állandó képtári kiállításon szerepelt Munkából hazafelé című olajfestménye szinte az eddig elmondottak cáfolataként a korai magyar munkásábrázolás egyik legszebb, művészileg is értékes darabja.

5 Ezen kívül a Déri Múzeum még két alkotását őrzi. Halápi dombok című festményének az az érdekessége, hogy a Debrecen környéki tájban a dombot, az erdőt látja meg Miskolcra és Nagybányára emlékezve. Tájkép című rézkarca pedig egy kúposán fedett kerek bástyát ábrázol, dús növényzettel és előtte sétáló női alakkal.*' Munkássága értékelésében akkor járunk el helyesen, ha tevékenységét ilyen szempontok figyelembevételével ítéljük meg. DANKÓ IMRE JEGYZ E TEK 1 Halmay Béla—Leszih Andor (szerk.) : Miskolc. Budapest, 1929. 264. 2 Bőgel József (szerk.): A képzőművészetek Debrecenben. Debrecen, 1961. 74. — Vö.: Soó Rezső: A mai debreceni grafika. Debrecen, 1935. 8. A hatodik oldal után következő táblán közli Balezer Szentléleki zárdaromok című rézkarcát. 3 Csobán Endre (szerk.): Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye. Budapest, 1940 303. 4 Csobán i. m. 296.