A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Végvári Lajos: Deák-Ébner Lajos ismeretlen párizsi festménye

üzemi Szimann Mihály főmester műszakján dolgozókról készült, az ózdi gyár alapításának 50 éves évfordulója alkalmából. Az üzemtörténeti szempontból jelentős fényképen — a foglalkozások feltüntetésével — a következő személyek láthatók: Legfelső sor (balról-jóbbra) : Csák Ágoston, Valent Ferenc, Szita Lajos, Vincze János tari, Nagybali András (lupahengerészek), Nagybali József, Havas Tóth István (emelgetők), Tóth István csonka (platinahúzó). Felső sor: Vitkó István uraji, Mészáros m. László, Begezi József, Vincze tari József (lupahúzók), Vincze János ózdi (írnok), Szabó Gyula (platinahúzó), Kulhanek József (lupahengerész), Gró Károly (lupahúzó). Álló személy, jobb szélen: Palaszkó Ede (hámorőr). Ülő sor: Saliga János, Merva Károly (lupahengerészek), Pitlovics Péter (előhengerész), Szimann Mihály (főmester), Mohila Károly, Stugner Rudolf. Penksza Gyula, Sztraka Mihály (hámorkovácsok). Gugoló sor: Komoróczki Pál (lupahengerész), Vidicsányi János, Holló Mihály, Drevota Gyula. Schneider Gusztáv (hámorkezelő).

4 VASS TIBOR JEGYZETEK 1 Marton János—Tetmajer László: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű RT. fejlődésének története. Bp., 1906. 2 Déry: Magyar bányakalauz. Bp., 1896. :! Nagy Mengyi János volt kavaróüzemi dolgozó közlése, Ózd, 1969. 4 Boros János volt durvahengerműi dolgozó közlése, Ózd, 1964. Deák-Ebner Lajos ismeretlen párizsi festménye Vannak művészek, akikkel a művészettörténetírás igen mostohán bánt. Ezek közé tartozik Deák Ébner Lajos festőművész is. Munkássága nagyobb figyelmet érdemelne, s hogy ez a figyelem elmaradt, az a sajátos magyar viszonyokkal magyarázható. Abban a korban élt, midőn Munkácsy Mihály világraszóló sikerei a nemzeti esztétika csúcspontjára helyezték az életképfestészetet. A népi zsánernek nevezett műfaj a maga idején kiemelkedő fontosságú volt, ismeretlen lehetőségeket hozott, újszerű témákat kínált, jelentős szerepet töltött be a nemzeti tudat fejlődésében. Deák Ébnert halk, érzékeny természete a lírai táj és hangulatábrázolásra tette alkalmassá, ám a kor kiemelkedő mestere nyomán minden művésztől elvárták a nagyszabású népi tárgyú, esetleg történelmi kompozíciókkal való foglalkozást. Munkácsy, nyugat-európai rendelőinek fejlettebb ízlésére támaszkodva megengedhette a nagyvonalú festést, az előadásmód balladás szaggatottságát, itthon azonban Keleti Gusztáv kritikus és a Münchenben végzett festők köre volt a hangadó, ők képviselték a közön-