A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

Szabadfalvi József: 75 éves a Herman Ottó Múzeum

75 éves a Herman Ottó Múzeum A 19. század utolsó harmada Magyarország ezeréves fennállása ünnepségeinek jegyében zajlott. Ez a történelmi időszak egyszerre volt a polgári remények beteljesülésének, a kapitalizmus fellendülésének, ugyanakkor a munkásmozgalom csemetéje szárbaszökkenésének időszaka is. A tudományos és a kulturális élet akkor — mondhatnánk — „második reformkorát" élte. Ezekben az évtizedekben alakultak meg városról városra a múzeumok, kezdték meg gyűjteni a nemzet és a szűkebb pátria történetének, népéletének, képzőművészetének értékeit. Kulturált tenni akarás, sokszor megszállott tudósok, tanárok sorakoztak fel a múzeumok kibontott zászlai alatt. Miskolcon a múzeumot 1899-ben, tehát 75 évvel ezelőtt alapította meg a Borsod—Miskolci Közművelődési Egyesület, amely nevét ekkor Borsod— Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesületre bővítette. A gondolat már 15 évvel korábban, 1884-ben felvetődött. Múzeumunk több mint 50 éven át a Borsod—Miskolci Múzeum nevet viselte, Herman Ottó nevét csak az 1950-es évek legelején vette fel. A Borsod—Miskolci Múzeum alapvető célkitűzése már ekkor is az volt, hogy a város és a vármegye közös múzeuma legyen. A múzeum az egyesület és a két hatóság támogatásaképpen 1902. október 26-án — mondhatnánk a 72 évvel ezelőtti múzeumi hónapban — megnyitotta kapuit a művelődésre vágyók előtt. Az első kiállításon összesen 3252 tárgy került a tárlókba és posztamensekre, s további 3000 maradt a raktárakban. Az 1902-ben létesült kiállítás témacsoportjai a következők voltak: érem- és oklevélgyűjtemény, természetrajzi gyűjtemény. Kiállításra kerültek iparművészeti és céhtörténeti emlékek és festmények. A kiállítás fő attrakciója egy hatalmas, mintegy 7 méter hosszú dioráma volt, amelyben tájunk állatvilágát természetes környezetében mutatták be. Az első kiállítás 1914-ig a téli hónapok kivételével tartott nyitva. A múzeum fokozatosan vette birtokba a Papszeren levő épületet. 1899-ben csupán 6 szobába költözhetett be, 1927-ben már csak kettő nem volt tulajdonában. 1930-ban végre az egész épületet birtokba vehette. Az 1902-ben készült első kiállítás helyébe először 1927-ben, majd 1938—39ben nyílt meg — mai szóval élve — a teljes anyagot átrendező állandó, nagy kiállítás. 1913-ban a múzeum közvetlenül is a megyei és a városi magisztrátus kezelésébe került. Feladatai között akkor ismét megfogalmazódott a megyei és a városi emlékanyag gyűjtése. A Borsod—Miskolci majd a Herman Ottó Múzeum ezt a feladatot látta és látja el ma is. Gyűjteményegységeiben egyrészt Miskolc város muzeális, elsősorban helytörténeti kincseit gyűjtötte a megye régészeti és néprajzi anyaga mellett.