A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobosy László: Megváltozott nevű és megszűnt települések az ózdi járás területén

szerepel. Az okirat, vagy irodalom ismertetésétől, levéltári számának felsorolásától eltekintek. Azok megtalálhatók a jelzett irodalomban a megadott oldalszámon. Azt, hogy a felsorolásban levő település mikor, milyen körülmények között, miért szűnt meg, néptelenedett el, semmisült meg, vagy települt át, nem kutattam, mert a levéltáraktól való távolság miatt nincs módomban. Gondolnunk kell azonban a tatárjárásra, a török időkre, vagy a középkor végén, sőt, az utána következő időszakban is oly gyakori járványokra, a pestisre, a ,,nagy halálra". Járásunk hódoltsági terület volt, sőt végvár-vidékként is szerepelt. A többfelé való adózáson kívül népe sokat szenvedett a váratlan támadásoktól is. Ezek miatt a nagyobb községek is nagymértékben elnéptelenedtek. Az elnéptelenedést Borovszky Samu részletesen ismerteti is.

1 Az 1685. évi összeírás szerint járásunk községeiben a lakott és pusztán álló házak aránya az alábbi volt: lakott pusztán lakott pusztán ház álló ház álló Arló 3 2 Domaháza 4 8 Bánfalva 10 2 Járdánháza 5 2 Bolyok 3 7 Nádasd 6 6 Bóta 3 3 Ózd 3 7 Csépány 3 3 Sajónémeti 5 3 Csernely 12 12 Sáta 6 6 Csokva 6 4 Sikátor 1 2 Darócz 4 3 Tardona 4 6 Disznósd 3 9 Uppony 4 4 A 85 lakott ház mellett 89 ház pusztán, üresen állt. Ez csak a járásunk Borsod megyére eső területe. A gömöri községek helyzetét nem ismerem. A török adók igen súlyos terheket jelentettek. Bizonyítja ezt egy 164l-es adóösszeírás.

2 E szerint: „Ózd. Régen (1615) 12 forint volt a summánk, mostan 300 kila búzát adunk minden esztendőben; az széna ezelőtt volt 6 szekérrel, mostan 60 szekérrel viszünk; fát az szerént 60 szekérrel." Nem csoda, ha egy 1688. évi tizedlajstrom

:i már teljesen pusztán álló, pusztult falvaknak jegyzi be a következő településeket: Sajónémeti, Sáta, Nekézseny, Disznósd, Abafalva, Ózd, Bolyok stb., Ózdon kívül 19 községet a Sajótól délre eső területről. A térképen megfigyelve az eltűnt falvakat, azonnal feltűnik, hogy azok négy vonalon, a Sajó, Hangony, Keleméri patak és a Szuha völgyében egész láncolatot képeznek. Vidékünk történetéből ismerjük, hogy mind a négy völgy fontos felvonulási, hadi útvonal volt minden korszakban, míg a hegyek között szétszórtan meghúzódó települések kiestek ebből, s így jobban megmaradtak. A megszűnés körülményeire csak a levéltári kutatás tudna bizonyító adatokat felfedni. A népi elbeszélések, mondák azonban napjainkig megőrizték ezek emlékeit. így például Bükkmogyorósdon több olyan monda is