A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor—Hellebrandt Magdolna: A Diósgyőr-Tapolca barlang feltárása

5. kép. Ösállatcsont kibontás közben Az előtér területén megtaláltuk a barlangnak legősibb, eddig ismeretlen kultúrrétegét, mely az eddigi vizsgálatok szerint is bizonyíthatóan sokkal régibb, mint a már ismert, igen nagy mennyiségű kőeszközt szolgáltató „szeletai" réteg. Ennek a legősibb kultúrrétegnek főbb jellemzői a kőeszközök kezdetleges volta, az eszközök típusának az ún. kavicskultúra felé való eltolódása, ami általában primitív jellemvonás az őskőkorban. Feltűnő, hogy a kőeszközök készítésére legnagyobb számban felhasznált porfiros szövetű láva ebben a rétegben nemcsak apró hasítékok formájában, hanem 5—20 kg-os tömbökig terjedő kerekded koptatott felületű görgetegekben is megtalálható. Természetes előfordulásuk a lillafüredi István-hegyen és a Savós-völgyben található legközelebb. A nyersanyagtömböket a Szinva patak hatalmas áradásai hömpölyögtették le a diógyőri völgyig. Innen az ősember eszköz készítése céljából szállította a barlang közelébe. Ennek a kőzetnek igen magas a keménységi foka, és a kisebb eszközökhöz szükséges darabok lehasítása is tetemes munkát jelenthetett. Ez utóbbi kultúrréteg feltárása különösen nehéz volt, mert átlag 2x2 m nagyságú, több tonna súlyú mészkőtömbök fedték, melyek a barlang egykori bejárati szakaszának leomlásából származhatnak. Megtalálásuk, itt-létük két szempontból jelentős. Egyrészt megőrizték a legősibb kultúrrétegét azon a területen, ahol akár a barlangból jövő víz, akár kívülről a Tapolca termális forrásából eredő patak, esetleg a Szinva áradásai elmoshatták volna, másrészt rétegtanilag is elkülöníthetővé vált a barlang eddig ismert kultúrrétegeitől, melyek feltárása és a paleolitikumba való besorolása a lelőhelyen korábban okozott rétegzavarok miatt nehéz volt a kutatók számára. A deb-