A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)
RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor—Hellebrandt Magdolna: A Diósgyőr-Tapolca barlang feltárása
RÉGÉSZETI KÖ Z LE MÉN YEK A Diósgyőr-Tapolca barlang feltárása Miskolc egyike azon csekély számú magyar városnak, mely az utóbbi 80—90 év kutatásai alapján a legősibb emberi település közelében keletkezett. A magyarországi ősemberkutatás Miskolcon kezdődött. 1891-ben 1 Bársony János ügyvéd házának — mai Rudas László utca — alapozása közben különös kőeszközöket találtak. A tárgyak szerencsére Herman Ottóhoz kerültek, aki azonnal felismerte jelentőségüket. 1905-ben került elő a Petőfi utcában, majd az avasi temetőben egy lándzsahegy. Az új leletek óriási vitát váltottak ki. Az eredmény a hazai őskőkorkutatás megindulása volt. Herman Ottó javaslatára 1906-ban rendszeres, tudományos kutatás kezdődött a Szeleta, és a Büdöspest barlangban, 1912-ben az Istállóskői (Szilvásvárad) barlangban, 1932-ben a Subalyuk 2 (Cserépfalu) barlangban. Ez utóbbi helyen ősemberleletek is voltak. Egy felnőtt nő és egy három év körüli gyermek csontvázának részei kerültek elő. A Görömböly—tapolcai barlangban emberi nyakszirtcsontot 3 találtak a kutatók, a Ballá barlangban pedig egy körülbelül kétéves gyermek koponyáját. Az ősember a negyedkor (pleisztocén) kezdetén jelent meg. Ebben az időben Európa egy részét jégtakaró borította. Az éghajlat sokkal hidegebb volt, mint ma. A zord időjárás elől az ősember barlangokba húzódott. A Bükk hegység karsztos mészkővonulataiban kialakult barlangok és sziklafülkék védelmet nyújtottak a legelső települőknek. A hegység rengetegei, a Szinva-völgy alsó szakaszának mocsaras, zsombékos, nádas területe és a Sajó menti erdőségek a kezdetleges gyűjtögető, vadászó gazdálkodásra adtak bőséges lehetőséget. Az embert az állatvilágból az eszközök készítése emelte ki. Az őskőkor (paleolitikum) középső szakaszában (150 000—40 000) népesítette be az ősember a Bükk barlangjait. Főleg hőforrások közelében telepedett meg. A vízhez vonuló állatokat csapdával ejtette el. Hőforrás közelében van a Diósgyőr—Tapolca barlang is, mely a diósgyőri völgyet, dél felől határoló Vártető hegy tövében fekszik, a középkori várral szemben, a „Vár" Strandfürdő délnyugati sarkában. Az 1930-as években a barlang előtt még folyt a Tapolca patak. Azóta a terület feltöltődött. Az 1880—81-es években kőfejtés közben akadtak egy barlangra. A hír hallatára Szendrei János, Miskolc történetírója azonnal munkához látott/' Az 1882-es ásatás során különösebb leletet nem találtak, de elkezdték a strand területén levő barlang feltárását is. Szendrei leírása azért is érdekes, meri gyermekkorából emlékezett, hogy a barlang mindig vízzel volt tele. Pár évvel az ásatás kezdete előtt azonban a barlang kiszáradt, annyira, hogy az akkori Diósgyőr mezőváros bírájának pincévé alakították át. A barlang falán cseppkőképződmények láthatók. A sziklafalban két folyosó vezet a szomszédos Matula utcába. Szendrei az egyik járatban még 112 métert tudott haladni. Feltehető, hogy a kőfejtés ennek a karsztvíz levezetésére
