A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zborník Slovenského Národného Muzea — Ethnografia 14. (Dobrossy István)

csak a környező területekre, hanem Európa számos piaci helyére is szállítottak aszaltgyümölcsöt. A 19—20. század fordulóján a piaci, értékesítési lehetőségek leszűkülésével a gyümölcstermesztés válságba került, s ez az aszalás, illetve az aszalóépítmények megszűnéséhez vezetett. A gyümölcs kisméretű aszalásával Szlovákia területén napjainkban is találkozunk, de erre a célra már minőségileg más jellegű építmények szolgálnak. A gyümölcsaszalók hagyományos, füstelvezetős formáit csupán a keleti területeken lehet szórványosan felfedezni. Trejbal tanulmánya második részében az aszalás építményeit veszi vizsgálat alá, típusokat, változatokat állapít meg. Az egyes típusok történeti egymásutániságát az aszaló-lésza elhelyezése, valamint a füst és a hő felhasználásának módjai szerint igyekszik megállapítani. A szlovák Javorniky-hegység területének nyári építményeivel foglalkozik Alena Plessingerová — Josef Vafeka tanulmánya. A szerzők a nyári legeltetést, valamint a kapcsolódó gazdálkodási módokat és építményeket vizsgálják a Nyi-Kárpátokhoz tartozó hegység területén. E terület jellemzői a blokképítmények, amelyek térbeosztásukban különböznek a faluban levő lakóépületektől. A falu állandó épületei háromosztatúak, míg a nyári építmények egy füstös szobából és istállóból állnak, amely egyúttal pitvar is. A szerzők a nyári építmények belső berendezését vizsgálva megállapítják, hogy a hagyományos, még megőrzött berendezés a régi szláv szobáéra hasonlít. Az életmód vonatkozásában fontos komponens a nagycsaládi rendszer. Az ún. ..anyatelepülésekkel" szemben, ahol a nagycsalád már a múlt század közepén széthullt, néhány szezonjellegű építményben az együttélésnek ez a formája az első világháború idejéig megőrződött. A szerzők a továbbiakban kitekintést adnak a Kárpátok más területeinek hasonló építményeire is. Végül összehasonlító vizsgálatot végeznek a szlovák Javorniky-hegységben élő bacovanie (havasi pásztorkodás) és az alpesi pásztorkodás között. Eva Králiková egy oravai parasztgazdaság 18. századi leltárát mutatja be és elemzi. A feljegyzések legfontosabb része az ingó és ingatlan vagyon felsorolása. A tanulmányban elsősorban a művelt földterülettel, az állatállománnyal, a gabona- és egyéb növényi készlettel, valamint a gazdaság eszközállományával foglalkozik a szerző. A mezőgazdasági munkaeszközök felsorolása mellett részletesen feljegyezték az állatállományt is. A tanulmány értékét növeli, hogy a megye területére vonatkozóan általános következtetések levonását engedi meg. Rajes város kalaposmesterségéről Frantisek Kalesny írt tanulmányt. A 18. század végén a Zsolna melletti kis városkában több mint 500 iparosmestert tartottak nyilván, lényegében a település minden 5. lakója iparos volt. A kalaposmesterség különösen a 19—20. század fordulóján virágzott. A két világháború között hanyatlásnak indult, majd a viselet változásával fokozatosan megszűnt. A tanulmányban leírt munkafolyamat rekonstrukció, amelyet 1962-ben készítettek. Konstantin Palkovic tanulmánya a szlovák területen nagyon differenciált formában megtalálható szán tájnyelvi elnevezéseit és terminológiáit, míg Irena Pisútová a fafaragó Andrej Sklenka tevékenységét, munkásságát mutatja be.