A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról

lődő öreg molnár egy, felbokrétázott kalapot, gyolcsinget, gatyát viselő hetyke parasztlegényt vett észre a malom körül ólálkodni, s egyszersmind azt is látja, hogy neje kiütvén fejét az ablakon, a legényt, kezével csókokat hányva reá, szobájába csalogatja. A mint erre a bokrétás barna legény besurrant, az öreg molnár, mintha villám csapta volna meg, dühös lázba jő, s szörnyű idegrángatózás közt felkiáltván: „így jár a vén bolond, ki fiatal nőit vesz feleségül!" az alatta tátongó mélységbe rohan, mi tüstént iszonyú halálát okozá. Azon helyre, honnét az öreg molnár leugrott, ájtatos rokonai keresztet állítottak — gyászos emlékéül e szomorú esetnek.""' A Molnár-szikla történetének ezek szerint eddig három változatát ismerjük: 1. A most megtalált, legrégebbi, 1846-os variáns szerint a megcsalt öreg molnár veti le magát a mélységbe, felesége hűtlensége miatt. A keresztet a rokonság állíttatta a sziklára. Hogy az eset mikor történhetett, nem tudjuk: „Volt egyszer egy . . .". A történetet Petőfi vagy nem hallotta, vagy nem tartotta érdemesnek a feljegyzésre. 2. Az Unger-féle változaton kívül valamennyi kiadvány és maga a népi hagyomány is ugyanazt meséli: a molnár szép leánya és a molnárlegény az apa szigora miatt nem lehet egymásé, ezért a közös halált választják. A tragédia a múlt század 70-es éveiben történt volna. 3. A harmadik változat szerint — amelyet csak Unger Hugó idézett munkájában találtam meg —, a molnárlegény reménytelenül szerelmes a szép molnárnéba, és ezért lesz öngyilkos, természetesen egyedül. Eddig a történet, jelenlegi ismereteink szerint. A változatok száma és átalakulása arra enged következtetni, hog^y valamikor, a XIX. század elején történhetett valóban tragédia a sziklán, és ez kapcsolatban lehetett a szikla tövében tényleg ott állt vízimalommal. A múlt század második felében alakult ki a malom és a már a sziklaormon állt kereszt hatására, valószínűleg népköltészeti indítékok alapján a ma ismert szerelmi dráma, amelynek egyik leegyszerűsített változata az Unger-féle történet. Végül Dancza Lajos szívességéből közlünk egy levélrészletet Donkó Béla keszthelyi lakos tollából, melyet 1966. március 30-án intézett Dancza Lajoshoz, utóbbi érdeklődésére: „Igen, annak a Donkó családnak vagyok tagja, akik 60 évvel ezelőtt, pontosabban 1906. május 15-én költöztünk a Hámori malomba, én akkor 15 éves voltam, én otthon is maradtam a szakmában, és a kérdezett Annuska húgom akkor 12 éves volt, azonban neki semmiféle szerepe nem volt a tragédiában, ö 1916-ban férjhez ment Takács Lajos kincstári erdészhez és 1948 nyarán halt meg Mocsolyástelepen. Én a malomról és a keresztszikláról (kiemelés a szerzőtől) — akkor így hívták és nem Molnárszikla — annyit tudok, hogy a malom akkor volt éppen 100 éves. A malom ajtófél homlokzatán be volt vésve: 1806. Augusztus. A szemben meredő sziklán volt egy kereszt, amit mindig az ottlakó molnár ápolta vagy újjította, így én magam is két esetben készítettem, illetve állítottam új keresztet. Akkor éppen úgy beszélték mint ma, hogy „valamikor" onnan ugrott le a molnárgazda leánya az ott dolgozó molnár legénnyel, szerelmesek voltak egymásba, de a leány szülei nem egyeztek bele, hogy házasságot kössenek. Egyébként nagyon régen olvastam versbe foglalt hosszú Balladát, ez énekelte meg, de már arra sem emlékszem, hogy honnan kitől kaptam ezt a verset."

6