A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról

A hámori völgy képe Vahot Imre 1846-i kiadványában Az utolsó negyven évben sorra megjelent turistakalauzok valameny­nyien a fenti fogalmazásban közlik a mondát, legfeljebb a romantikus táj­leírás és a szereplők jelzői különböznek, pl.: „... a szigorú molnár ridegszívűsége miatt nem lehettek egymáséi és így in­kább a halált választották. Feljöttek a sziklára és onnan, ahol a kereszt van, össze­ölelkezve levetették magukat a mélységbe."­Az 1970-ben kiadott legutolsó Bükk Útikalauz sem tud többet mon­dani, csupán a szikla nevét módosítja a legújabb helyesírás szerint, és a sosem volt romantikus történetbe beleviszi az osztályharc motívumát: „Molnár-kő-szikla. A Hámori-völgy felett emelkedő sziklatörés, A csúcson nagy kereszt áll. Valamikor lenn, a Szinva partján vízimalom állt. A hagyomány szerint a molnár leánya beleszeretett a molnárlegénybe, de az akkori társadalmi viszonyok miatt nem házasodhattak össze, ezért a sziklafalról levetették magukat." 3 A molnárleány és a molnárlegény balladás története igen elterjedt és nép­szerűvé vált Miskolc környékén. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy sok környékbeli tollforgató írt versezetet a tragédiáról (diákkoromban. 1925 körül, a miskolci Hunfalvy János reáliskola önképzőkörében pl. „köl­tői verseny" zajlott le a Molnár-szikla megénekléséről), hanem sajnos ab­ban is, hogy sok boldogtalan szerelmes és más életunt ember vetette le magát azóta, sőt a legutóbbi években is a szikláról, a biztos halálba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom