A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Miskolci földbirtokos iparos- és kereskedőszámlái a 19. század első felében

Hogy ez az összeg milyen jelentős értéket képviselt, ahhoz elég megjegyeznünk, hogy ebben a korban egy pár hízott ökörnek az ára 60—80 rénesforint között változott és csak különlegesen nehéz időkben emelkedett ennél magasabbra.

7

' BALASSA IVÁN JEGYZETEK 1 Belényesy Márta: Az uradalmi cselédek és béresek életére vonatkozó történeti kutatások fontossága. Ethn. 73 (1962), 140—141. 2 Sápi Vilmos: A mezőgazdasági bérmunkásság jogviszonyai Magvarországon a XVI. századtól 1848-ig. Bp., 1967. 3 Sápi i. m. 62—96., passim. 4 A cselédrendtartás, bérszabás és limitatio a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Állami Levéltárban 1718. sz. alatt található. A kijegyzésért Vladár Ferenc ny. technikumi igazgatónak mondok köszönetet. Miskolci földbirtokos iparos- és kereskedőszámlái a 19. század első felében Magyarország elmaradott gazdasági és társadalmi fejlettsége miatt az ipari termelésben a 19. század első felében még a kézműves ipar játszotta a vezető szerepet. Az 1790—1848 közötti korszakot azonban már úgy tekinthetjük, mint a céhes iparszervezet bomlásának korát. Ebben a korszakban az ország egyes részein a céhek felbomlóban voltak, illetve felbomlottak, máshol viszont erősödésük jeleit figyelhetjük meg. Több helyütt növekedett a céhek száma, privilégiumaikat megújították és új privilégiumokat is nyertek.

1 Ugyanakkor voltak céhek, amelyek régi privilégiumaik szerint dolgoztak tovább.

2 A céhszervezetek egyre élesebb harcot vívtak a kontárok és a zsidók iparűzése ellen- így történt ez Miskolcon is. A régi céhek új, a kor kívánalmainak megfelelő céhszabályokat kérelmeztek. ,,A szabók 1767ben és 1833-ban, a szűcsök 1799-ben, a kőművesek, ácsok és a kőfaragók 1822-ben, az asztalosok ugyanekkor, a kovácsok, a kádárok 1826-ban, a sarkantyúsok, bádogosok, rézöntők és tűcsinálók 1828-ban, a vargák tímár céh név alatt 1833-ban, az órások, lakatosok, puskaművesek és ötvösök 1836-ban nyertek új céhlevelet.

;! A vármegyék egy része azonban — így Borsod is — ekkor már a helytartótanáccsal szemben állást foglalt az ipar és a kereskedés szabadsága mellett. Mivel a helybeli céhek nem akarták a zsidókat befogadni, ezért a megye a céhrendszer eltörlése mellett szállt síkra."

1 A város tehetős polgársága azonban elsősorban a céhes iparosokkal dolgoztatott. Ezt bizonyítják az említett korszakból fentmaradt iparos- és kereskedőszámlák is. Az iparosok és kereskedők által kiállított számlák és árjegyzékek bepillantást engednek abba, hogy egy-egy kézművesmester