A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

Cenner Mihály: A magyar dráma a Miskolci Nemzeti Színház színpadán

Az államosítás évében egyetlen eredeti magyar bemutatója volt a színháznak, Barabás Tibor Magyar jakobinusok c. drámája. Utána öt év telt el, míg újabb eredeti bemutatóra sor került. Sós György Pettyes c. vígjátéka Miskolcról hódította meg az ország úgyszólván valamennyi színházát. Hasonló karriert futott be az ugyancsak 1954-ben bemutatott Bújócska, Csizmarek Mátyás vígjátéka. Müller Péter elsődarabos íróként mutatkozott be Két marék aprópénz című darabjával. A kritika bátor, szókimondó, fiatalosan nyers írásként fogadta a darabot, amelyben Sztankay István ..tüzes alakításában" ismerhette meg a közönség a főhőst. Egy igazán tehetséges, nagyon fiatal drámaíró megismerésének örömét visszük magunkkal az előadásról — fejeződik be ez a kritika. (Gáli István, Űj írás, 1962. aug.) Ugyanerről Molnár G. Péter írt nagyon részletes ismertetőt és kritikát, s írását így fejezi be: „Az idei évad egyik figyelemre legméltóbb drámájával ismerkedhettünk meg Miskolcon. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a szerző személyében egy új drámaíró-generáció kopogtat a színházak kapuin. Olyan drámaírók, akik már a mi társadalmunkban nőttek, nevelkedtek fel, s akik egy új társadalom új hangján szólalnak meg." (Népszabadság, 1962. II. 8.) Németh László 1965 márciusában szerepelt először a miskolci színház műsorán. A Nagy család első részének előadását nagy érdeklődéssel fogadta a közönség és Kabdebó Lóránt szokatlanul terjedelmes, részletező és elemző kritikát írt a darabról és az előadásról. (Észak-Magyarország, 1965. III. 21.) Ennek az előadásnak és az esszészerű kritikának hatására írta Németh László Üzenet Miskolcra címen köszönetét rendezőnek, színészeknek, kritikusnak, és ajánlotta Miskolcnak készülő műve. a Csapda 12. jelenetét, amelyet nemsokára egy miskolci előadóesten fel is olvastak. A teljes mű nemsokára elkészült és a Miskolci Nemzeti Színház 1966. október 7-én mutatta be először. Németh László az említett ,,Üzenet"-ében érdekesen írja le a dráma keletkezésének történetét, és itt is megerősítést nyert, hogy egy színházi együttes, vagy egy rendező milyen hatással lehet az író alkotó tevékenységére. A Puskindráma, amely a történelem és az irodalom térben és időben távoli eseményéről áttételesen a mai magyar társadalomhoz is szól, a súlyosabb veretű drámát is befogadó közönség körében nagy sikert aratott. A siker fokozódott Ózdon, ahol a színház együttese egy Németh László-irodalmi estet követően mutatta be. Németh László hat év múlva, 1972-ben került ismét a miskolci színpadra, amikor Bodnárné c. drámáját mutatták be, egy évvel a döbbenetes erejű pesti, Madách színházbeli ősbemutatója után, a helyi viszonyokat figyelembe véve, nem kisebb hatással. Darvas József két drámájának volt Miskolcon az ősbemutatója: 1969-ben ,,A térképen nem található", úgynevezett szociológiai drámáját, majd 1971-ben Pitypang című vígjátékát láthatta első ízben a miskolci közönség. A darab témája és az előadás is hatalmas érdeklődést keltett, hiszen a nép ügye mellett elkötelezett író minden írását országos figyelem kíséri. Szintén nem véletlen, hogy az író a Miskolci Nemzeti Színházra bízta művének bemutatását. Rendezőben, színtársulatban itt találta meg gondolatai, szavai tolmácsolására a legalkalmasabbat és joggal bízott az ország legnagyobb ipari városának felnövekedett új közönségében, amely fogékonynak bizonyult a bonyolult társadalmi kérdések befogadására is. Megemlítjük, hogy míg Németh László Bodnárnéját