A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Balassa Iván: Szárazmalmok a Hegyalján a 18—19. században

/. kép. Szárazmalmok a Hegyalján és a Bodrogközben. 1. Tokaj, 2. Tarcal, 3. Bodrogkeresztúr, 4. Bodrogolaszi, 5. Sárospatak, 6. Sátoraljaújhely, 7. Tolcsva, 8. Erdőbénye, 9. Szomotor, 10. Kisújlak, 11. Rád, 12. Szinyér, 13. Zétény, 14. Vék, 15. Bodrogszentes, 16. Nagygéres, 17. örös, 18. Pacin, 19. Nagykövesd, 20. Bodrogszerdahely, 21. Szolnocska, 22. Lelesz, 23. Kaponya, 24. Ágcsernyő, 25. Kistárkány, 26. Nagytárkány, 27. Zemplénagárd, 28. Révleányvár, 29. Dámóc, 30. Perbenyik, 31. Bély, 32. Királyhelmec, 33. Kisgéres, 34. Cséke, 35. Láca, 36. Ricse, 37. Cigánd, 38. Tiszakarád, 39. Rozvágy. A Bodrogközben tehát Nagygéres és Zemplénagárd tűnt ki 3—3 szárazmalommal. A szám ennél nagyobb lehetett, mert még az emlékezetből tudják, hogy többek között Karosban, Karcsán, Nagyrozsvágyon is működött szárazmalom. A Bodrogköz déli szögletében meghúzódó három falu: Viss, Kenézlő, Zalkod, ebben az időben Szabolcs megyéhez tartozott, ezért nem történik róluk említés.

5 A levéltári források más helyen is vallanak elszórva a szárazmalmokról, készítésükről, használatukról. így tudjuk, hogy a Tisza-parton nevelkedett fák különösen alkalmasok voltak a szárazmalom nagy terhelést kiálló szerkezetének elkészítésére. 1742-ben még Szegedről is jöttek, hogy a megfelelő fákat kiválasztva, kivágva hajón szállítsák le a Tiszán. Vass Monár Ferenc „Szeged városának Concivisse és lakossá" Sennyey bárótól három táblára való tölgyfát megvásárolt a révleányvári erdőn. Már ki is vágatta a megfelelő ágrosokat és a kisebb fadarabokat. Igen ám, de az udvarbíró parancsára a láci, dámóci és leány vári jobbágyok „minden hajóit, amint más fele kész fáit egy részrül, más részrül a' Száraz Malom Szulákjait a Tiszába" hányták.'

1 A szárazmalmok többsége a földesurak kezében volt. akik vagy bérbe-