A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

Cenner Mihály: A magyar dráma a Miskolci Nemzeti Színház színpadán

jelentősebb és állandóbb színtársulatok — serkentőleg hatottak az írókra, akik munkájuk eredményét és célját láttak müveik színrehozatalában. És az írók célja nemcsak a közönség szórakoztatása volt, hanem a magyar nyelv szolgálata, irodalmi szintű terjesztése is — túlzás nélkül állíthatjuk Shakespeare szavaival : Tükröt tartottak koruk társadalma elé. Ebben a tükörben felvillant a haladó és a maradi harca, a hazai és a külföldi versengése, az erőszak és az ostobaság kipellengérezése. Harc a babonaság és a tudatlanság ellen. Olykor történelmi környezetbe helyezve az író saját korának társadalmi, politikai gondjait is beleszőtte drámájába. A példákért nem kell messze mennünk, Kisfaludy Károly vígjátékainak legnagyobb része a külföldieskedés, a maradiság ellen emel szót; Szentjóbi Szabó Mátyás királya. Katona Bánk bánja, a Ludas Matyi vagy a Peleskei nótárius mind ezen eszmék jegyében fogantak. 1823. augusztus 24-én megnyitotta kapuit a Miskolci Nemzeti Színház. Nincs terünk rá. de nem is feladatunk ismertetni azt a harcot, küzdelmet, nehézségeket, amelyek a színház tervezése, építése és megnyitása körül felmerültek. Szerény keretek között, még be sem fejezett építkezések alatt, ideiglenes színpaddal kezdte meg működését a színház, de megkezdte. A reformkor küszöbén egy polgári és kereskedőváros a színháznyitással hitet tett a magyar nyelv ápolása, terjesztése, művelése mellett. Az alapító rendelkezésben állt, hogy a színházban csak magyar színtársulat léphet fel. Ha meggondoljuk, hogy a Miskolci Nemzeti Színház megnyitása után hazánkban még 86 éven át volt német színjátszás, a megyének és a városnak ezt az elhatározását döntő fontosságúnak kell tartanunk. A színház nyitó darabja Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországon című történelmi drámája volt, amely a négy évvel előbbi pesti bemutatón hozott döntő sikert mind a szerzőnek, mind az előadó székesfehérvári színtársulatnak. A nyitó darab tehát élő magyar szerző történelmi drámája volt. És ezzel kezdetét veszi a Miskolci Nemzeti Színház törhetetlen helytállása a magyar dráma mellett. A nyitó darab körülményeit azért hangsúlyozzuk, mert az 1821-ben megnyílt kolozsvári első magyar kőszínház nyitó darabja Theodor Korner Zrínyi c. drámája volt. amely bár szintén magyar történeti tárgyú, de osztrák szerző műve. Az 1831-ben Balatonfüreden megnyílt állandó színház Komlóssy Ferenc Magyar hölgy című vígjátékával kezdte működését, de ez nem más, mint Karl Töpfer Schein und Sein (Látszat és való) című vígjátékának magyarítása. Végül a Pesti Magyar Színház (Nemzeti Színház) 1837-ben Schenk Eduard Belizár című drámájával kezdte működését, amely elé ugyan Vörösmartyval írattak előjátékot (Árpád ébredése), de az előadás gerince, az ünnepi dráma német szerző műve. Egy pillanatig sem vonjuk kétségbe sem a kolozsvári, sem a balatonfüredi, még kevésbé a Nemzeti Színház céltudatos törekvéseit és munkáját, a magyar nyelv terjesztése, a magyar dráma népszerűsítése terén, s ha az említett színházak további működésére az idegen szerzőtől eredő nyitó előadás nem maradt jellemző, a Miskolci Nemzeti Színházra igenis jellemző a legpozitívabb módon, hogy színházavató drámáját magyar szerzők művei közül választotta. És ugyanez az elv mutatkozott a második, az 1857-ben megnyitott színház avatásakor is, amikor Vörösmarty Mihály Marót bán című szomorújátéka került bemutatásra. Mindenkor magyar szerző művével ünnepelte a a színház a különböző évfordulóit: 1907-ben, a második színház ötvenéves év-