A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobosy László: Salaklelő és vasfeldolgozó helyek a Bán-patak völgyében
söbb az 1809. évről a két vashámornál (dédesi és tapolcsányi hámor) mondja, hogy „kis tótkemencékkel dolgoznak". 1816-ban, amikor a két hámor gróf Andrássy Lipót tulajdonába került, két tótkemencét tüntet fel a leltár. A tótkemencéket Soós Dédes határában valószínűsíti. Heckenast is Dédestől délre jelöli meg a vasművelő helyeket. Dédes határában több esetben kerestem e területet, fellelni azonban nem sikerült, bár a dédesi lakosok 1 ' 1 elmondták, hogy régebben szántás közben gyakran találtak salakot az Alsó- és Felső-táblában, a Várerdő aljában. Bántapolcsány határában már több eredménnyel végeztem kutatást. A Munkácsy utcában levő házhelyeken alapásás közben salakokat találtak. A kertek ásásakor itt ma is gyakran találnak salakdarabokat. Kútásás közben 1961-ben még négy méter mélységben is találtak gerendadarabokat. 1 '' Ugyancsak salaklelőhelyet találtam a Lipóczi-hegy aljában, a Völgy-dűlőben levő hámor fölötti hegyoldalban, a két szikla közötti kis völgyben. 16 Bánfalva és Bánhorvát (ma egyesítve: Bánhorváti) határában a legszorgosabb kutatás mellett sem találtam salaklelőhelyet, jóllehet, a lakosságtól kaptam ilyen jelzéseket. A Bánhorvát és Nagybarca közötti határhídnál levő Plebános-tagot. 1 ' valamint a Bánhorváti határban egy erdei utat, ahol útjavításnál a dózer két vasolvasztó kemencét túrt szét. jelölték meg. Nagybarca határában több salaklelőhely nyomára bukkantam. Kisbarca mellett, a Hosszúföldek-dűlő felső végén a szántás területén több salakdarabot és egy edényfület találtam. 18 A salakdarabokat valószínű az esővíz mosta le a fölötte levő hegyoldal völgyéből. Eredeti helyét nem sikerült fellelnem (1. kép). A Boglyas- (Baglyas-) völgyben, a Didergő-tanya mellett egy vízmosta horhosban került elő egy laza, salakszerű anyag. A helyi adatközlők 19 állítják, hogy a völgyben gyakran találtak vasolvasztásból származó salakot. A Csigatelekdűlő felső részén szántás közben került ki sok vasolvasztásból származó salak az eke alól, amit a középen levő horpadásba dobáltak be. 20 A Kurittyán-völgy végében a szántóföldeken szintén vasolvasztásból származó salakok találhatók. 21 Vadnán, a Vasvár-dűlő alatti Valines nevű vizenyős hely keleti oldalában nagy mennyiségű salakot találtam, mellette egy jellegtelen kisebb edénytöredék is előkerült. 22 Ugyanerről a helyről származik a Zsuffa T. jelentésében szereplő salakdarab (2—4. kép). 23 A 18. század végén, 1778 táján az egri görög és szerb kereskedők bányatársulata Dédes határában vashámort építtetett frisstüzekkel és nyújtótüzekkel. 2 '' Erre utal az 1854. évi kataszteri térkép dűlőneve is: Hámorosi tábla, Alsóés Felső-vasgyári dűlő. 2 '' 1872-ben már két hámort találunk Dédestapolcsányban. Tapolcsányon frisstüzes, Dédesen nyújtótüzes hámorok működtek. 20 Gróf Keglevich Ádám földesúr 1790 táján megépítteti a harmadik hámort szilvásváradi birtokán, a Szalajlza-völgyben, 27 Ez a vizsgált területtől távolabb esik, de megegyezik abban, hogy a garadnai Fazola-féle hámorral együtt az Uppony, Tapolcsány és Nekézseny környéki vasérckészletre építették. Mint a vasolvasztóhelyek ismertetésénél említettem, a dédesi olvasztó és hámor helyét nem sikerült megtalálnom, csak feltételezem, hogy a Várerdő aljában, az Alsó- és Felsőtábla területén volt. Bántapolcsány határában már több szerencsével jártam. Többszöri határjárás során ráakadtam a hámor helyére. A Lipóczi-hegy aljában, a Völgy-dűlő területén, az országút 30-as kilométerköve és a Bán-patak között, egy kis for-
