A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - ifj. Kordos László: A Csapástetői-barlang gerinces maradványai

létük természetes. Az egyetlen alsó fogsor alapján az Apodemus sylvaticumflavioollis csoport mutatható ki. Ujabb iszapolásos gyűjtéssel valószínűleg kimutatható lenne a Mus spicilegus és az Apodemus agrárius is, amelyek az ember környezetét kedvelik. Vulpes vulpes. — A róka ma is közönséges állat a környéken, a barlangot valószínűleg többször használta is. Első réteg: 1 P4, 1 radius, 1 tibia fr., 1 femur fr. Szórvány: 1 tibia. Első nyom: 1 mand. fr. Radius hossza: 107,0 és 113,5 mm; tibia hossza: 103,2 mm; prox. szélesség: 24,8 és 22,1 mm. A csontok erősen rágottak, epifizisek gyakran hiányzanak, felszínük repedezett, foltos. Meies vieles. — A borzra ugyanaz érvényes, mint a rókára. Első réteg: 2 db cranium fr., 1 C inf., 1 humerus, 1 scapula fr., 2 femur, 2 phalanx. Szórvány: 1 humerus (juv.), 1 scapula fr. (juv.). Előzően kiszórt földből: 1 metacarpus, 1 metatarsus. Humerus hossza 101,6 mm, proximális szélessége 22,2 mm. distális szélessége 30.4 mm. Szórvány anyagból: humerus dist. szélesség + 24,1 mm. Femur hossza 113,3 mm, distális szélesség 23,3 és 22,4 mm. Az egyik humerus igen jó megtartású, a többi csontok rágottak, repedezettek, kopott felszínűek. Mustelidae indet. — 1 db I

s

. Putorius méret. Felis silvestris. — Első réteg : 1 humerus, 1 tibia. Első nyom : 1 metacarpus. Ovis seu Capra. — Igen erősen rágott, rossz megtartású végtagcsont-töredékek, amelyekből nem derül ki, hogy kecskét vagy juhot, esetleg mindkét háziállatot tartotta-e a késő bronzkori ember. Első réteg: aduit példányok — = 1 mol. inf. fr., 1 humerus fr., 1 vertebra cervicales, 1 vertebra fr., 1 calcaneus; juvenilis példányok = 1 ulna fr., 1 tibia fr., 1 phalanx. Homo sapiens. — Első réteg: 1 axis (sin-dext: 55,0 mm, inf.-sup.

: 44,6 mm), 1 vertebra fr. Szórvány: 1 db M

2 (hossza 9,7 mm, szélessége 10,6 mm). A csigolyák erősen töredezettek, rágottak, az őrlőfog ép, alig koptatott. A Csapás-tetői-barlang faunájának felhalmozódása igen sokrétű volt. Nem tipikus bagoly-tanyahely, mert túl.sok a mező- és makromammalia maradvány. A kétéltűek, hüllők és denevérek szívesen behúzódnak a barlangba, így ezek nagyrészt a helyszínen is elpusztulhattak. A barlang felváltva szolgálta borz, róka és ember ideiglenes tanyahelyét, amit ezen állatok csontjai, az igen gyakori rágásnyomok és feltört csontok bizonyítanak. Mint a régészeti anyag és a barlang morfológiája is bizonyítja, a Csapástetői-barlang csak ideiglenes tartózkodóhelye volt az embernek. Háziállatai közül csak a kecske vagy a juh mutatható ki biztosan. A nyulat, hörcsögöt, vízi pockot, esetleg a nagypelét egyaránt vadászhatta és fogyaszthatta ember és róka. Az embercsontok szórványos jelenléte és az állatcsontokhoz hasonló megjelenése, megtartása, a csigolyák rágási nyoma felveti a késő bronzkori ember temetkezési szokásainak problémáját. Gyakori eset, hogy a barlangok holocén üledékéből előkerül néhány embercsont, tehát a halottakat nem temették el minden esetben, talán az erdőben hagyva, az állatok hordták szét maradványait. Az előkerült állatfajok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a késő bronzkorban (subboreális időszak), az általános hűvös, nedves klímát kísérő beerdősödés idején az Aggteleki-karszton a kyjatice kultúrával jelzett embercsoport nagyméretű erdőirtást végzett és kultúrterületeket hozott létre. A faunát