A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - ifj. Kordos László: A Csapástetői-barlang gerinces maradványai

Az egyes fajokhoz a kövező anatómiai, faunisztikai, ökológiai megjegyzéseket lehet fűzni: Amphibia — Reptüia. — A békák és a szalamandrák a nedves, hűvös barlang környezetében szívesen tartózkodtak, gyakran a barlang előterében iß. Ezt magas egyedszámuk is bizonyítja. A Lacerta viridis és a kígyók jelenléte a környezet sziklás (karsztbokorerdős), napsütötte környezetet feltételezi. Aves. — Az egyetlen, fajra meghatározható madár, a fürj a nyílt területeket, füves pusztákat, művelt területeket kedveli. A kis énekesmadarak mellett egy tyúkféle csontja is előkerült, Erinaceus europaeus. •— 1. rétegből 1 db mand. fr. Talpa europaea. — 1. rétegből: 1 ulna, 1 radius, 1 femur, 1 tibia. Előzően kiszórt földből: 1 max., 1 mand., 1 scapula, 1 ulna, 1 cranium fr. Mind a sün, mind a vakond a ligetes, laza talajú, esetleg kultúrterületet kedveli. A Talpa europaea az őslénytani leletek szerint valószínűleg a pleisztocén után terjeszkedett kelet felé. A hazai idősebb üledékekben a sün és a vakond is gyakori, rétegtani jelentőségük kicsi/

1 A vakond csontjai az alábbi méretűek voltak: ulna hossza: 19,8 mm 18,7 mm ulna prox. szél. : 5,9 mm 5,8 mm mandibula hossza: 21,4 mm, proc. coronoid. magasság: 7,0 mm max. szél. M

2-nél: 9,3 mm, max. szél. C^-nél: 4,8 mm radius hossza: 11,8 mm tibia hossza: 19,8 mm Chiroptera. — A kis barlang alkalmas néhány denevér téli szállására. Érdekes, hogy a hűvösödő subboreális időszak végén, ennyire északon előfordul a kis-patkósorrú denevér. A felső-pleisztocént követően a patkósorrú denevérek első hulláma a holocén klímaoptimumában (atlantikum) érte el a Kárpátmedence északi részét.

5 Az atlantikumi Rhinolophus hipposideros allometrikusan eltér a mai fajtól, mint azt a Kis-kőháti zsomboly és a Baradla-barlang (Csontház) leletei bizonyítják.

6 A Csapás-tetői-barlangból előkerült egyetlen humerus töredék méreteiben inkább az atlantikumi alakhoz áll közelebb, mint a maihoz: Lelőhely Humerus dist. szél. Difizis szél. Csapás-tetői-bg. (subboreális) 3,5 mm 1,1 mm (n = 1) Baradla bg. (atlantikum) 3,6 mm 1,2 mm (n = 2) Kiskőháti zs. (atlantikum) 3,44 mm 1,06 mm (n — 400) Magyarország (recens) 3,41 mm 1,05 mm (n = 16) A többi, nagyrészt kis Myotis fajok jelenlétéből következtetéseket nehéz lenne levonni. Lepus europaeus. — Első réteg: 3 mand. fr. (1 juv., 2 aduit), 3 humerus (1 juv., 2 adult), 1 radius, 2 scapula fr. Szórvány: 2 ilium fr. Előzően kiszórt földből: 1 mand. fr., 2 metetarsalia, 1 scapula, 2 tibia fr. (juv.), 1 metecarpalia, 1 phalanx. Első nyom: 1 inc. inf. fr., 1 radius fr., 1 ulna fr., 1 inc. sup. fr., 1 calcaneus, 1 femur fr. Második nyom: 1 tibia (juv.). A holocénban már csak a Lepus europaeus faj fordul elő Magyarországon, szemben a pleisztocén L. timidus-szal. Méretek: P3—M3 hossza a rágófelületen mérve 17,4 mm, P3—M2 hossza 15,0 és 14,2 mm. Humerus dist. szél. 11,7 mm és 12,4 mm, humerus hossza + 106,7 mm. Femur hossza 125,6 mm, prox. szél. 24,0 mm, dist. szél. 19,8 és 21,8 mm. Tibia prox. szél. 22,8 mm és ± 20,0 mm.